Romano Prodi, a volt olasz miniszterelnök, aki tavaly abban a reményben vette át az Európai Bizottság elnöki tisztét, hogy eljátszhatja majd az EU “miniszterelnökének” szerepét, a minap két órán át tartó titkos ülésre hívta össze bizottságának tagjait. A teremből kiküldték a közép- és alsórendű hivatalnokokat, sőt a tolmácsokat is. Pontosan senki sem tudja, mi zajlott le a zárt ajtók mögött, de az nem volt titok, hogy az elnök miért rántotta össze “kormányának” tagjait, a főbiztosokat.
MAGÁNYOS HARCOS. Prodi már napokkal korábban arról panaszkodott, hogy ő “a legmagányosabb ember” a brüsszeli apparátusban, s arra is utalt: valamilyen különös “vadászat” folyik ellene.
Az Európai Bizottságot mind jobban idegesítik azok a hírek, amelyek Prodi közelgő leváltásáról keltek szárnyra. A médiaoffenzívát a német nagytőkéhez legközelebb álló és talán legbefolyásosabb napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung indította el. Tudni vélte, hogy valóságos puccs szerveződik az Európai Bizottságon belül Prodi ellen, s a két brit főbiztos valamelyike – Chris Patten, Hongkong utolsó brit kormányzója, vagy Neil Kinnock, a brit munkáspárt hajdani vezetője – foglalná el a helyét.
A titkos ülés után Ricardo Levi, a bizottság szóvivője bejelentette, hogy Prodi támogató üzeneteket kapott Gerhard Schröder német kancellártól és Jacques Chirac francia elnöktől, majd “határozottan cáfolta”, hogy Prodi politikai nehézségekkel küzdene és szó lehetne idő előtti lemondásáról. (Az elnök hivatali ideje egyébként 2005 januárjáig tartana.)
A protokoll szerint tehát minden rendben volna. A protokoll mögött azonban hosszú hetek óta zajlanak a Prodi-ellenes “vadászjelenetek” és egyre világosabb, hogy a személyen túlmenően egy politikai irányvonalra, Prodinak az EU jellegével kapcsolatos felfogására lőnek a vadászok.
A részletek sem érdektelenek. Prodi például megbízott “három bölcset”, hogy dolgozzák ki egy mélyreható EU-reform körvonalait. Az európai hírű, tekintélyes politikusokból álló csapat javaslatait egyszerűen lesöpörték az asztalról. (Aznar spanyol miniszterelnök: “Bölcsnek itt vagyunk mi.”)
Egy másik példa. Prodi az EU keleti kiterjesztésének vitájában több ízben javasolta, hogy a belépők első csapata számára adjanak meg végre határozott időpontot. A miniszterelnökök ezt elutasították. A spekulatív határidő is egyre tolódik.
Egy harmadik menet. A lisszaboni csúcson Prodi javasolta, hogy az unió 2006-ig 6 milliárd márkát szánjon a Balkán-segélyre és emellett évi 300 milliót a közösségi agrárköltségvetésből is irányítsanak át erre a programra. Schröder és Chirac vezényletével a tagállamok vezetői ezt is visszautasították.
(Végül egy zárójelbe kívánkozó tipikus kel- lemetlenség: Prodi saját kezdeményezésére Brüsszelbe invitálta Kadhafi líbiai diktátort, majd az EU-tagállamok miniszterelnökeinek tiltakozására kénytelen volt visszavonni a meghívást.)
Már e felsorolás is jelzi, miért vált Prodi “magányos emberré” és vadászat célpontjává.
Az Európai Bizottság feladatát és a maga személyes misszióját úgy fogta fel, hogy a bizottság “egy európai kormány csírájának tekinthető”, elnöke pedig egyenrangú személyiség a tagállamok miniszterelnökeivel, illetve államelnökeivel, akik az Európai Tanácsot alkotják. Ez valójában azt jelentette, hogy Prodi az unió föderatív jellegének kibontakozását és erősödését kívánja.
A GAULLE-IZMUS RENESZÁNSZA. A valóságos politika nem igazolta vissza ezt a törekvést. Bebizonyosodott, hogy az egyes tagállamok sajátos nemzeti érdekei egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, s ennek gyakorlati vetülete az volt, hogy a nemzeti hatalom csúcsaira megválasztott kormány-, illetve államfők az Európai Tanácson keresztül egyre határozottabban kezükbe vették a közösségi politika irányítását. A lisszaboni EU-csúcs óta egyre világosabb, hogy a konkrét ügyekben sokszor konfrontálódó tagállamok vezetői óvatosan, sőt bizalmatlanul kezelik a föderalista törekvéseket, s mindinkább közelednek az Európai Unió jellegének “gaulle-ista” típusú (nemzetek Európája) felfogása felé.
A “vadászok” manapság ebbe az irányba törtetnek, s ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság – Prodival az élén – afféle “titkársággá” válhat és a stratégiai jelentőségű döntéseket (mindenekelőtt a keleti kiterjesztést) és végrehajtásuk tempóját az egyes tagállamok pozícióharcának kimenetele határozza majd meg.
Ami persze egyebek között azt is jelenti, hogy az unió kapujában toporgó jelöltek is a “vadászjelenetek” kárvallottjaivá válhatnak. –
