Rajtunk nevet az egész világ – tudatta első oldalas főcímében a német Bild című napilap, miután hetekig tartó huzavona után végérvényesen meghiúsult a Deutsche Bank és a Dresdner Bank tervezett egyesülése (Figyelő, 2000/12. szám), s így a német bankszektor újra csak kívülállóként szemléli az ágazat globális konszolidációját. Az első és a harmadik számú német bank 30 milliárd eurós fúziója révén a világ legnagyobb mérlegfőösszegű pénzintézete jöhetett volna létre, feltéve, hogy a felek meg tudnak egyezni arról, mi legyen a sorsa a Dresdner befektetési banki részlegének, a londoni központú Dresdner Kleinwort Bensonnak (DKB).
Rolf Breuer, a Deutsche vezérigazgatója, a fúzió március eleji bejelentésekor még úgy nyilatkozott, hogy a DKB a Dresdner egyik “ékszere”, amelyet mindenképp meg akarnak tartani. Néhány nap múltán viszont a Deutsche – főként a befektetési banki üzletágat irányító Josef Ackermann nyomására – megváltoztatta álláspontját, s immár úgy ítélte meg, hogy a DKB-t nem tudná sikeresen integrálni. Ackermann nem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy a részleg ügyfélkörét szívesen átvennék, de a személyi állomány nélkül. Minthogy azonban ez túl nagy mértékű leépítéssel járt volna – a DKB 7500 embert alkalmaz -, alternatív megoldásként a divízió eladása maradt. A Dresdner igazgatótanácsa ezt is elfogadhatatlannak tartotta (az indoklás: a DKB több területen jobban teljesít, mint a Deutsche befektetési banki részlege), ezért végül egyhangúlag úgy döntött, hogy lefújja az egyesülést.
A frontok megmerevedése nyomán ez maradt az egyetlen értelmes választás, annál is inkább, mivel a fúziót amúgy sem készítették elő rendesen. A DKB sorsán túlmenően gondot okozott az is, hogy bár elhatározták 16 ezer munkatárs elbocsátását, ez még nem hozott volna kellő nagyságú költségmegtakarítást. Tisztázatlan volt továbbá, hogy az egyenlő felek házasságaként meghirdetett frigyben a két partner pontosan miként gondolkodik az egyenlőségről.
A tőzsde pozitívan reagált e fejleményre, a két bank árfolyama egyaránt meredek emelkedésbe kezdett, miután a befektetők is úgy látták: a fúzió nem lett volna kifizetődő.
Ami a Dresdnert illeti – amelynek vezérigazgatója, Bernhard Walter, az általa támogatott ügylet kudarca miatt lemondott tisztségéről -, a befektetők arra számítanak, hogy a cég rövidesen felvásárlási célponttá válik. A legvalószínűbb kérő az amerikai Citigroup, de szóba jöhet még a szintén amerikai Chase Manhattan, valamint két holland bank, az ABN Amro és az ING.
