Magyarország jövőjét egyre inkább a globalizáció, és ezen belül az Európai Unió várható fejlődése határozza meg. A nemzeti piacok jelentősége csökken, a hagyományos politikai szisztéma fölött egy, a nemzetállami határokat és kompetenciát átmetsző gazdasági rendszer formálódik.
A globalizálódó világgazdaságban a feltörekvő gazdaságok egyre inkább duális szerkezetűvé válnak. Létezik egy lokális gazdasági szektor, amelynek mozgása szoros kapcsolatban áll a helyi folyamatokkal, s érzékeny a külső konjunktúrára, valamint a külső és belső egyensúly alakulására. A másik, globalizált gazdasági szektorra az jellemző, hogy fejlődését döntő mértékben a transznacionális cégek üzletpolitikája határozza meg.
A közvetlenül előttünk álló időszakban a világgazdaságban javuló konjunktúrára számíthatunk. A világ jelenlegi gazdasági motorja, az Egyesült Államok igen magas ütemű növekedése folytatódik, a szakértők szerint ebben az évben elérheti a 3,8 százalékot. Közép- és Kelet-Európában gazdasági fellendülés várható, s a fejlődő és felemelkedő gazdaságok szerint 2000-től ismét növekedésnek indulnak.
A kedvező külső konjunktúra Magyarország számára is lehetővé teszi a GDP további viszonylag dinamikus növekedését; ezt erősíthetik az elhatározott infrastrukturális fejlesztések, továbbá az itt működő legnagyobb vállalkozások “jövőépítő” beruházási és fejlesztési elképzelései is. Technológiai jellegű beruházást, vagy fejlesztést 64 százalékban terveznek beindítani az elkövetkező hat hónapban a megkérdezett cégek.
A gazdaság bizonytalan egyensúlyi helyzetben van, ami külső, vagy belső hatásra könnyen megrendülhet. Egyfelől több tényező is arra utal, hogy 2000-ben erőteljes lesz az inflációs nyomás, másrészt a gazdasági fellendülés tartósságát az instabil külső egyensúly is megkérdőjelezheti. A külkereskedelmi mérleg tovább növekvő hiánya önmagában is veszélyforrás, amit fokozhat a nettó külföldi tartozással kapcsolatban az országból kivonható jövedelem. Az évi 2 milliárd dollár körüli fizetési mérleghiányt külföldi működő tőkével, illetve portfólió-befektetésekkel stabilan lehet finanszírozni. A külkereskedelmi mérleg egyenlegét 3-4 éven belül legalább 1,0-1,5 milliárd dollárral tartósan kellene javítani.
2000-ben és az azt követő években az 1999 második felében kibontakozott fellendülés folytatódik, a GDP növekedését az idén 4,5-5,0 százalékos sávba becsüljük. Ennek tekintélyes része továbbra is az idetelepült multiktól származik majd. Ezért a nemzeti gazdaság teljesítményét kifejező GNI legfeljebb 3,0-3,5 százalékkal növekedhet.
Az infláció mérséklődése – lelassult ütemben – tovább folytatódik, az idén 7,5-8,0 százalékos ráta várható. A külső egyensúly nagy valószínűséggel az 1999. évi szint körül alakul. A gazdaság külső megítélése kedvező (amit az is bizonyít, hogy a januári rendkívüli kamatcsökkenés ellenére a forint az intervenciós sáv erős oldalán tartózkodik), így a folyó fizetési mérleg 1,8-2,0 milliárd dollár körül várható hiánya a működő tőke további beáramlásával és a portfólió-befektetésekkel finanszírozható. Az utóbbi évek egyensúlyőrző, viszonylag dinamikus fejlődési pályája tovább folytatódhat.
A nettó keresetbővülés folyó áron 12 és 14 százalék között prognosztizálható. Ez 8 százalékos infláció mellett 2,5-3,5 százalékos reálbér-növekedést jelent. Lényegében ez a tempó jellemezheti az elkövetkező néhány évet is. A háztartások helyzetét és a fogyasztást egyre inkább a nem bérjellegű jövedelmek határozzák meg, hiszen a bérek ma már a teljes lakossági jövedelemnek csak bő 40 százalékát teszik ki.
A jövedelemi egyenlőtlenségek – a tőkejövedelmek erősödő szerepe, a magasabb bérű ágazatok gyorsabb növekedése és általában az egyes társadalmi csoportok eltérő érdekérvényesítő képessége miatt – a következő években, sőt hosszabb távon is megmaradnak. Az átcsoportosítás vélhetően nem a legalacsonyabb jövedelműektől a magas jövedelműek felé megy végbe, hanem a közepes jövedelműektől fokozódik az elvonás.
A gazdasági fellendülés folytatódása alapján feltételezhetjük, hogy a foglalkoztatottság terén 1999-ben megindult kedvező folyamatok 2000-ben is jellemzőek lesznek, a javulás lehetősége a keresleti és a kínálati oldalról egyaránt adott. A gazdasági növekedés mintegy 2 százaléknyi új munkaerőt bizonyosan fel tud szívni; ehhez forrásként elsősorban az inaktívak jöhetnek szóba. A tavalyi tendenciák alapján 2000-ben a foglalkoztatottak számának 110-120 ezer fős növekedését várjuk, a munkanélküliek 20-26 ezer fős csökkenése mellett. –
