Érzéki csalódás, hogy csak a lefelé mutató áritrend esetén lassú a kereskedők reakciója – állítja Geszti László, a Mol értékesítési divíziójának ügyvezető igazgatója. A valóság szerinte az, hogy a Mol 8-10 napos késleltetéssel követi a nyersanyagárak, és a tőzsdén jegyzett termékárak bármilyen irányú változását, s ezt teszik a versenytársak is. Miután a magyar üzemanyag-kereskedelem versenypiacon folyik, a Mol mozgástere nem nagyobb, mint amekkorát a konkurencia megenged. Bárki szabadon választhat, hogy hazai feldolgozású üzemanyagot, vagy importárut forgalmaz.
A Mol – csakúgy, mint a kontinens üzemanyag-kereskedőinek többsége – az árak alakításánál az európai kőolajtermék-kereskedelmi központok (Rotterdam, Genova) jegyzésárait veszi figyelembe. Ezek igen nagy mennyiségek adásvételi árai átlagaként alakulnak ki, tehát jól tükrözik az adott térség piaci tendenciáit, s további előnyük, hogy mindenki számára hozzáférhetők és átláthatók. A piacon érdekelt eladók és vevők immár ugyanazt az információs bázist használják. Árai kialakításakor a Mol mindig azt vizsgálja, hogy egy hazai vevő – viszonteladó vagy végfelhasználó – milyen költségek mellett tudná a terméket beszerezni mástól. Mindezt árnyaltan kell értékelni: a versenytársak fogyasztói árai a töltőállomások elhelyezkedése és a fogyasztási szezon függvényében kisebb-nagyobb mértékben rendszeresen eltérnek a Mol listaárától, amely így kiskereskedelmi árcentrumként működik. (Egyedi áraiban a Mol is egyre inkább hasonló “áreltérítéseket” alkalmaz.)
Az alternatív beszerzési lehetőségeket a Magyarországot körülvevő térség, elsősorban Szlovákia és Ausztria kőolaj-finomítóinak tényleges és potenciális kínálata jelenti. Ám ha számításba vesszük a szállítási és tárolási költségeket, valamint az adókat, a feldolgozott termékek végső árában kiegyenlítődnek a finomítók különböző hatékonyságából adódó költségeltérések.
A különböző adók miatt (lásd grafikonunkat) a fogyasztói áraknak mintegy 35 százaléka az az összeg, amelyen belül a Mol gazdálkodik: fedezi a termelés és a forgalmazás költségeit – beleértve a kőolaj beszerzését is -, s nyereséget képez magának, forrást teremtve a fejlesztéseihez. A nemzetközi árak csökkenése esetén a hazai árak mérséklődése a magas adótartalom, illetve az adók meghatározásának módja miatt szükségszerűen csak kisebb mértékű lehet, mint ahogy fordított esetben is jóval elmarad a jegyzésár-növekedésétől a fogyasztói árak emelkedésének aránya. Példaként szolgálhat erre az 1999. évi nemzetközi és hazai árváltozások mértékének összehasonlítása: míg a 95-ös motorbenzin tonnánkénti jegyzésára az év eleji 114 dollárról december végéig 261 dollárra, azaz 113 százalékkal növekedett, s a forintnak a dollárhoz viszonyított 17 százalékos árfolyam-emelkedése ezt a hatást tovább erősítette, addig a termék fogyasztói ára a literenkénti 161,90 forintról 205,40 forintra, azaz “csak” 27 százalékkal ment fel.
“Az iparág sajátossága a nehézkesség – magyarázza Geszti László -, s ez nem csak nálunk, de a világ minden táján érvényes.” Miközben a nyersolaj barrelenkénti ára a napokban már 26 dollár alá süllyedt a tőzsdén, a Mol finomítóiban még mindig a 30 dolláros nyersanyagot dolgozzák fel. Persze ezt teszik a versenytársak is, mert ha másként lenne, akkor mi gátolná meg a Mol vevőit, hogy importáljanak. A magyarországi üzemanyag-kereskedők, nagyjából kiegyensúlyozottan, készleteik 85 százalékát a Moltól szerzik be, és 15 százalékot hoznak be a határon túlról. Egyébként a szállító kiválasztását a kínálat korlátai is meghatározzák. Ha nagy a kínálat, az lenyomja az árakat határon kívül és belül egyaránt. “Egymásra utaltak vagyunk ebben az iparágban – állítja az értékesítési igazgató -, amelyben nincs lehetőség extraprofitra.” Az olajár kilengéseiből csak az a társaság tud igazi hasznot húzni, amelynek saját kitermelése van, a többiek csak az átlagos margint tudják megkeresni. Így van ez a Mol esetében is, és ez drasztikus racionalizálási lépéseket kényszerít ki, amelynek sorra esnek áldozatául a kis finomítók. A következő két évben 8 ezer embertől kell megválnia a magyar olajtársaságnak, s aligha vigasz, hogy az óriás Shell 18 ezer alkalmazottat küld el ugyanebben az időszakban.
MIÉRT NEM CSAK A KŐOLAJ JEGYZÉSÁRAIT VESZIK ALAPUL AZ ÁRKÉPZÉSN
Bár a kőolaj és a kőolajtermékek árainak alakulása hosszabb távon szoros korrelációt mutat, a rövid távú jegyzésár-változásokat jelentősen befolyásolják az adott termékre jellemző kereslet-kínálati viszonyok, valamint a készletek alakulása is
Az üzemanyagokon kívül a kőolajból más (a konjunktúra és a szezonalitás szempontjából az üzemanyagokétól eltérő árváltozási jellemzőket mutató) termékeket, például fűtőolajat, vegyipari alapanyagokat is előállítanak; a kőolaj jegyzésárában ezen hatások is kifejeződnek
