néven új vállalkozás létrehozásába kezdtek az Európai Unió (EU) állam- és kormányfői. A lisszaboni csúcstalálkozó a kétkedők számára csattanós választ adott: az üzletemberek után a politikusok is eldöntötték, hogy az öreg kontinens gazdasága az amerikai recept szerint fejlődjék. Európa megirigyelte az újvilág sikereit, az unió intézményrendszere az amerikai bázisról kapja az ötleteket.
A globális verseny szorításában a lisszaboni összejövetelen szokatlanul sok konkrétumról és dátumról esett szó. Köztük a legfontosabb a néhány éven belül megvalósuló teljes pénzügyi és telekommunikációs liberalizáció, valamint a világhálóhoz való hozzáférés elterjesztése. Ma még felmérhetetlen annak a jelentősége, hogy a jövő év végéig a tagállamokban lévő összes iskolában biztosítani kell az internetes hozzáférést.
Romano Prodi, az Európai Bizottság olasz elnöke szerint Európa az amerikai minta átvételével felad néhány, eddig megdönthetetlennek hitt tabut. Az előremenekülést, a stabilnak hitt struktúrák kényszerű megváltoztatását monetáris okok (az euró gyengélkedése a dollárral szemben) és szociális okok (magas munkanélküliség) egyaránt szükségessé teszik. Így a nemzetek felett álló uniós intézményrendszer nem véletlenül tette le a voksot a piaci nyitás politikája mellett. A még csak körvonalaiban látszódó új Európa főleg a kis és innovatív cégek számára kínál új lehetőségeket (amelyek persze a nagyok elől sincsenek elzárva): az eddiginél is egységesebb játékszabályok szerint működő piacot és alacsonyabb közterheket.
Az Új Gazdaság kiépítésének folyamatában (lehet, hogy csak átmenetileg) háttérbe szorul az unió motorjaként eddig szolgáló német-francia tandem, átadva a kulcsszerepet az összes tagállam képviselőiből álló Európai Tanácsnak. Üde színfoltja volt a tanácskozásnak, amikor Massimo d’Alema olasz kormányfő – egykori kommunista politikus – a liberalizáció előnyeiről kívánta meggyőzni a francia szocialista Lionel Jospin miniszterelnököt.
A “dotcom-csúcs” döntéseiből az uniós tagjelölt államok egy része akár profitálhat is. A nyitott és versenyképes országoknak – így Magyarországnak – az Európán belüli további liberalizáció mindenképpen jó hír. A EU-régió üzleti körei számára (talán a nagyon távoliakat leszámítva) ráadásul a bővítés egyenlege – bizonyos feltételek teljesülése esetén – pozitívnak ígérkezik. Feltéve persze, hogy az intézményi alkalmazkodással egy időben az eddiginél gyorsabban fejlődik majd a hazai internetgazdaság. Ellenkező esetben hiába klikkelünk, a képernyő sötét marad. –
