Churchill mondta hajdanán, hogy a Balkán i”több történelmet termel, mint amennyit el tud fogyasztani”. A kétezredik év határmezsgyéjén (ha egyelőre látszólag korlátozott hatásfokkal is) ennek újabb bizonyítéka érkezett. A magyar határoktól délre a biológia törvényei lelökték a balkáni történelem színpadáról Tudjman horvát elnököt, aki majd egy évtizedig egy átlátszó álparlamentarizmusba burkolt szélsőségesen nacionalista önkényuralmi rezsimet hozott létre. (Mellékesen: a magyar közvélemény éppen e rezsim alkonyán tudhatta meg miniszterelnökétől, hogy ez a Horvátország valamilyen rejtelmes okból hazánk “stratégiai szövetségese” lenne.)
Január első napjaiban azután a választások teljesen új helyzetet teremtettek, Tudjman pártja katasztrofális vereséget szenvedett. A hajdani kommunista reformszárnyból az ellenzéki évtized alatt kiérlelődött szociáldemokrata párt vált a legnagyobb politikai erővé, s a szociálliberálisokkal szövetségben, valamint egy négypárti centrista koalíció támogatásával nemcsak az abszolút többséget szerezte meg, hanem az al- kotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többség küszöbére jutott.
KUDARCRA ÍTÉLT MANŐVEREK. A közvetlen tanulság kézenfekvő. Az önkényuralomba hajló nacionalizmus kurzusát nem tudta megmenteni, hogy a választások időpontját valamilyen, hatásosnak hitt érzelmi zsarolás szándékával a lehető legközelebb hozták a “vezér” halálához. Nem használt a választási körzetek határainak a kormányzópárt érdekei szerinti módosítása sem, ahogyan a túlsúlyos állami média feletti abszolút ellenőrzés is kevésnek találtatott.
Mindezt elsöpörte a szabadulás vágya a Tudjman típusú önkényuralom csüggesztő örökségétől. A politikai hatalom csaknem teljes koncentrációján túlmenően ez az örökség gazdasági visszaesést, 20 százalékos munkanélküliséget, s egyre teljesebbé váló nemzetközi politikai elszigeteltséget jelentett.
A nehéz csaták azonban csak most, a győzelem után kezdődnek. Az szinte bizonyos, hogy a miniszterelnök a szociáldemokraták vezetője, Ivica Racan lesz. Január 24-én azonban még meg kell nyernie a kormányzásra készülő koalíció szociálliberális jelöltjének az elnökválasztást a Tudjman-párt racionális szárnyához tartozó valószínű ellenféllel, Mate Granic volt külügyminiszterrel szemben. Nem lehetetlen, hogy február 7-én második menetre is sor kerül. S ezt követően továbbra is nyílt kérdés marad, hogy a győzteseknek meglesz-e a kétharmados többségük az alkotmány módosításához, tehát ahhoz, hogy véget vessenek a csaknem abszolút elnöki hatalom korszakának és Horvátország parlamentáris köztársasággá váljék.
A fordulat hordozóinak azonban nemcsak a belső csődtömeg felszámolásával kell majd kínlódniuk.
VESZÉLYBEN A DAYTONI PAKTUM. Új, robbanással fenyegető helyzet alakulhat ki a háború dúlta Boszniában, amelyet 1995 végén az amerikai Dayton városában létrejött megegyezés kettéosztott egy horvát-bosnyák és egy szerb részre. Nyílt titok volt, hogy Zágrábban Tudjman és Belgrádban Milosevics rezsimje kényszerből tűrte és diktátumnak tekintette a daytoni döntést, valójában azonban Bosznia kettéosztásában voltak érdekeltek. Zágrábban most e felosztás ellenzőinek, a multietnikus Bosznia elfogadóinak kezébe került a kormányhatalom. Nem tudni azonban, hogy Boszniában miképpen reagál minderre a nagy erejű ultranacionalista “Hercegovina lobbi”. Mint ahogy azt sem, hogy az új zágrábi hatalom és a boszniai horvátok közötti esetleges konfliktus milyen lépésekre bátorítja (Belgrád esetleges támogatásával) a boszniai szerbeket. Tömören: az új helyzet egyik következménye a ma is csak külső fegyveres erők ellenőrzésével életben tartott kényes boszniai egyensúly felborulása lehet.
Szinte elképzelhetetlen, hogy a zágrábi változások ne gerjesszenek politikai mozgást és hatalmi konfliktusokat magában Szerbiában. Milosevics a veszélyt érezve már első lépésként azzal vádolta a legveszélyesebb vetélytársának ítélt Vuk Draskovicsot, hogy a francia kémszolgálattal tart kapcsolatot. A Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője erre azzal válaszolt, hogy tizenhét ellenzéki párt képviselőivel zárt ajtók mögötti tanácskozást szervezett. Ezen olyan döntés született, hogy követelik egy áprilisi előrehozott választás megtartását és ennek kikényszerítésére márciustól felújítják utcai tüntetéseiket.
A zágrábi fordulat hatására a jelek szerint ismét “történelmet kezd termelni” a Balkán. Csak remélhető, hogy ezúttal békésen “el tudja fogyasztani”. Hogy így lesz-e, azt a helyszíni erőviszonyok – és nem utolsósorban a szenvedélyek – döntik majd el. Magyarországnál nagyságrendekkel erősebb hatalmak is arra vannak ítélve, hogy utólag reagáljanak az eseményekre. –
