Tulajdonképpen az a meglepő, hogy eddig nem “jegyezték” a Takarék Alapkezelő nevét. Az ugyanis első ránézésre már korábban is fel volt vértezve mindazokkal az adottságokkal, amelyekkel akár a piacvezetők közé verekedhette volna magát. Hogy mást ne említsünk, elméletileg a 193 takarékszövetkezet közül az értékpapír-forgalmazási engedéllyel bíró 30 intézmény 86 fiókjában kínálhatná befektetési jegyeit. Ám ez idáig jószerivel tétlenül nézte, hogy konkurensei miként osztják fel a tortát, forgalmával a takarékszövetkezeti szektor házi alapkezelőjeként messze elmarad a piacvezető konkurensek mögött.
VÁLTÁS. Az eddigi domináns tulajdonos, a német DG Bank érdekeltségi körébe tartozó Union Fonds Holding AG, úgy tűnik, mára megelégelte ezt az állapotot, mert olyan változtatásokra szánta el magát, amelyekkel elindíthatja cégét a felemelkedés útján. Tavaly december elsejei hatállyal a társasági formát kft.-ről rt.-re változtatták, az alaptőkét 10-ről 20 millió forintra emelték, az Union Fonds Holding AG főrészvényes lett (tulajdoni aránya 50-ről 70 százalékra nőtt). Mindezeken túl, mintegy fémjelezve tevékenységük gyökeresen új szakaszát, felvették a Németországban és az Európai Unióban már egyaránt jól bejáratott Union nevet; új elnevezésük Union Takarék-Alapkezelő Rt. Ez év elején, február 14-én pedig kijönnek első új termékükkel, a Takarék Állampapír Alappal is.
Bár a tulajdonosok 180 fokos fordulatra készülnek, a változások tempója nagyban függ attól, hogy a takarékszövetkezeti szektor miként fogadja a számára viszonylag új terméket. “Látványos eredmények talán csak egy-két éven belül jelentkeznek” – vélekedik a cég vezérigazgatója, Gáti László. Szakmai berkekben ma úgy tartják, hogy a jelenlegi több tucat befektetési alapkezelő jó része néhány éven belül kirostálódik a magyar piacról, és közülük legfeljebb a legsikeresebb 6-8 maradhat felszínen. Az Union is “mindössze” azt tűzte zászlójára, hogy stabil pozíciókkal túlélje a fúziók és tisztulás évtizedét.
A piac ismerői szerint egy-egy befektetési alapkezelő sikerének legfőbb titka, hogy hol jön össze a randevú a befektetési jegy és az ügyfél között, a kulcskérdés tehát a kiterjedt fiókhálózat. A cég vezetői azonban ma még a jó adottságok ellenére is úgy vélik, időbe telik a konkurens banki alapkezelőkhöz való felzárkózás, hiszen azoknak saját fiókhálózatuk van, míg a takarékszövetkezeti integrációhoz önálló, független takarékszövetkezetek tartoznak. Így aztán az értékesítők körébe ténylegesen bevonható szövetkezetek – és ezzel a fiókok – száma is messze elmarad például az OTP lehetőségeitől.
Némileg szkeptikus a szakma is: a hazai tapasztalatok szerint a befektetési jegyek főként a városi értelmiségi körökben kelendőek, mert náluk gyűlnek a nagyobb megtakarítások, kockáztató kedvük pedig kicsit már nagyobb az átlagosnál. A Takarékbank és a takarékszövetkezetek eddigi együttműködése is azt példázza, hogy az Union vezérigazgatója aligha értékeli rosszul cége esélyeit, amikor hosszú, nehéz küzdelemre számít.
ÜGYFÉLSZERZÉS. A piac ismerői azonban hozzáteszik: miközben a Takarékbank védőernyője alá került takarékszövetkezetek ma is meglehetősen nehezen viselik, hogy az anyabank időnként rájuk telepszik, egy kedvező konstrukciónak vélhetően nem fognak ellenállni. “Ez a kör egy jó ajánlattal egy csapásra megnyerhető, míg előnytelen feltételekkel évek alatt sem lehet partnereket szerezni” – fogalmazott a Gönci Takarékszövetkezet elnöke, Bánszkyné Szepesi Éva. Szavaiból az is kiderült, hogy az ellenérdekeltség oldása nem lesz olcsó mulatság. “1999-ben a betétekből 1,4 milliárd forintot helyeztünk el állampapírokban, s az elért mintegy 16 százalékos hozamból 6 százalék marad a szövetkezetnél a betétekre járó kamatok kifizetése után. A befektetési jegyek árusításánál szokásos, ennél jóval alacsonyabb jutalékkal így biztosan nem érnénk be.” Az elnök ehhez azt is hozzátette, hogy naponta bombázzák őket ajánlataikkal a különféle befektetési alapok, de a takarékszövetkezetnek valóban hasznot hozó üzletet még nem ajánlottak. A Bácska és Vidéke Takarékszövetkezet tapasztalatai is azt jelzik, hogy az Unionnak nem lesz könnyű dolga, amikor vevőket akar szerezni portékájának. “Az ügyfelek zöme nálunk minden bizalmát a könyves betétekbe fekteti, a megtakarítások több mint fele pihen betétkönyvekben” – tudtuk meg Szente Tiborné elnöktől. A Lombard lízing kötvények viszont, kiemelkedően magas kamatot ígérve, rendkívül kapósnak bizonyultak. Ami pedig a befektetési jegyeket illeti, azzal egyszer már alaposan megjárták: a Globex Rezidencia papírjaiba ölt pénznek ma bottal üthetik a nyomát.
Az Union jövőjét vélhetően a befektetési alapok jogszabályi változásai is komolyan befolyásolják. Emlékezetes, hogy a jegybank a közelmúltban brit bejegyzésű Templeton-csoport befektetési alapja előtt még nem volt hajlandó felhúzni a sorompót. Ám december végén született egy olyan kormányhatározat, amely a Pénzügyminisztérium és a jegybank közös álláspontjaként az év közepétől mégiscsak zöld jelzést ad a külföldi alapkezelőknek. Maguk a külhoni cégek ugyan továbbra sem tehetik be a lábukat a magyar piacra, ám bizonyos befektetési jegyeiket már itt is árusíthatják, hazai brókercégek közreműködésével. (Egyelőre azok az egy évnél hosszabb futamidejű kötvényekből és részvényekből építkező alapok kaptak zöld jelzést, amelyek az első “tűzkeresztségen” már túlestek egy OECD-országban, továbbá a kibocsátónak is OECD illetőségűnek kell lennie.) Az Union Fonds Holding nem csinál titkot abból, hogy a stratégiai váltásban komoly szerepet játszott a várható liberalizáció. Lévén, hogy Németországban mintegy 180 alappal rendelkeznek, a takarékszövetkezeti ügyfélkör megnyerésével újabb piacot teremthetnek otthoni termékeik számára is.