A falusias határállomás mögött azonban már ott magasodik az a világ, amiért az emberek többsége felkeresi ezt a miniállamot: a többemeletes bevásárlóközpontban és egész Andorra területén vámmentesen lehet vásárolni a szeszes italoktól kezdve a dohányárun és az üzemanyagon át a műszaki cikkekig mindent. Az egymásba érő települések tulajdonképpen az euró-régió határán fekvő tax free bevásárlóövezetet képeznek – a valóban festői völgyben fekvő főváros, Andorra La Vella is inkább hasonlít egy butiksorhoz, mint hajdani középkori terméskő-templomos önmagához. Minthogy a bevásárló turisták szakadatlanul özönlenek, a kirakatrendezésre nem fektetnek hangsúlyt a helyiek. Az egymásra halmozott árucikkek, márkák garmadája ugyanazt sugallja, mint a kávézó ráérős alkalmazottai, a panorámát eltakaró mosatlan üvegfalak: az andorraiakat bizony elkényeztette a rájuk szakadt jólét.
Miközben az utcákon sétálva az embernek az a benyomása, talán Európában itt a legmagasabb az egy főre jutó sportkupék aránya, látni kell, hogy a miniállam lakói azért készülnek a tax free korszak utáni életre. A meredek hegyoldalakra egyre-másra ragasztják az alpesi hangulatot idéző szállodákat. Aki nem “cuccolni” megy Andorrába, az tudja, hogy 2500 méteres magasságban fantasztikus sípályák várják. Ha az ember vállalja a hosszabb utazást, a téli sportok új dimenziói nyílnak meg előtte: az alpesi tumultusoktól mentesen, békés, családias légkörben élvezheti a pihenést. Ezen csak az ronthat valamelyest, hogy amikor elhagyjuk a kis országot, a francia határon – noha nincs vámvizsgálat – folyamatos a sorban állás: az odatelepült üzletekben még mindig akad valami olcsón megvásárolható áruféle. –
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
