A gazdasági fejlődés 1999 első negyedévétől bekövetkezett mérséklődése mögött alapvetően az ipar tevékenységének lassulása, ezen belül is elsősorban a vámszabad területi szektor exportütemének jelentős csökkenése áll. A dekonjunktúrához kisebb mértékben hozzájárul a mezőgazdaság és építőipar kibocsátásának, a szállítás-hírközlés fejlődési ütemének csökkenése is. A vámterületi gazdaság a belső és külső piacok elvesztése következtében gyakorlatilag stagnál, és így 1999 folyamán sem képes gazdaságélénkítő hatást kifejteni.
A nominális GDP a legfrissebb becslések szerint 1998-ban 10,21 billió forint volt. A 10 százalék körüli infláció mellett – 0,5 százalékponttal kisebb GDP-deflátor és 4 százalékos reálnövekedés figyelembevételével – a nominális GDP 1999-ben 11,60 billió forint körül alakulhat.
A gazdasági élénkülés világszerte megfigyelhető jelei az elmúlt időszakhoz viszonyítva kedvezőbb körülményeket teremtenek a magyar gazdaság növekedése számára. Az infláció csökkenésével párhuzamosan tovább folytatódhat a vállalati szektor beruházásainak felfutása, valamint az export dinamikus bővülése. Az európai gazdaságok helyzetének javulásával összhangban a magánszektor növekvő forrásbevonását tapasztalhatjuk 1999 második félévében és erősödését várhatjuk 2000-ben. Az államháztartási szektor csökkenő nettó forrásigénye biztosítja, hogy a magánszektor bővülése ne okozza a folyó fizetési mérleg romlását. Az 5 százalékot is meghaladó gazdasági növekedés elérésének feltétele, hogy a folyómérlegre nehezedő nyomást az államháztartás strukturális hiányának csökkentése ellensúlyozza.
A gazdasági szereplők körében az inflációcsökkenés folyamatosságába vetett bizalom továbbra is érzékelhető. A gazdasági növekedés tartós javulásának jeleként a vártnál is gyorsabban emelkedik a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak száma. –
