Valami különös véletlen folytán a színházakban egyszerre világosodtak meg az alkotók. Néha egy-egy színművet egy időben játszik két társulat, de most mindenen túltesz ez a tömeges telepatikus kapcsolat, hiszen öt színház jutott el ugyanahhoz a darabhoz, Az ember tragédiájához egy évadban.
Talán az ezredvégi filozófiák és félelmek az okai a véletlen egybeeséseknek. A legelső hírnök a Várszínház volt, ahol még a tavalyi évadban előkerült a drámai költemény Iglódi István rendezésében. Az idén – nomen est omen – a Madách Színház repertoárjára is felkerült, ahol az Urat Huszti Péter alakítja, Lucifert pedig Mácsai Pál.
A Merlin színházbeli Tragédia, amelyben Jordán Tamás rendező Ádám-választása Kálid Artúrra esett. A Mozgó Ház Társulás modern Tragédiáját Berlinben mutatta be, majd a Trafóban láthatta a hazai publikum. Az adaptáció különleges térben égeti az agyunkba a színeket, projektorokkal és félmeztelen női testekkel.
Valószínűleg felnőtt emberek igen kis hányadának jut eszébe, hogy elmenjen egy bábelőadásra. De ha megpillantják a műsorfüzetben, hogy Az ember tragédiáját a Magyar Állami Bábszínházban játsszák, bizonnyal kísértést éreznek rá. Az adaptáció 1986-ban fogalmazódott meg először Szilágyi Dezső fejében, ez most szövegkönyvül szolgált Garas Dezső rendezői kezében. Sikerült ezúttal jól megjeleníteni “mennyet, poklot és űrt” egy tulajdonképpen vizuális korlátok nélküli bábelőadásban. Itt nem kínos a paradicsomi fesztelen meztelenség, ami sokszor lehet zavarba ejtő hús-vér Ádámokkal, Évákkal. A bábok rútságával vagy szépségével, torzókkal, szürrealista emberalakokkal az előadás átlépett egy másik dimenzióba, ahol a korlát csak a színpad széle lehet. –
