Miután a közgazdasági egyetemen sikeresen túljutott a számvitel szigorlaton, Zara László megfogadta: ezzel a területtel többet az életben nem foglalkozik. A gimnáziumi évei alatt még műszaki karrierről álmodozó közgazdász azonban gyorsan elfelejtette fogadalmát, s az egyetem elvégzése után két évvel már főkönyvelőként, rá egy évre pedig már gazdasági igazgatóként dolgozott egy másik vállalatnál. “S innen már nem volt visszaút” – állítja, szinte magától adódott az okleveles könyvvizsgálói, majd az adóreformot követően az adótanácsadói képesítés megszerzése. Ez az időszak volt a gmk-k virágkora. Ő sem habozott, megalapította saját könyvelő irodáját, az Egyensúly Számviteli és Adótanácsadó Gmk-t – s az időközben kft.-vé alakult vállalkozásnak ma is tulajdonosa és irányítója.
KAMATOZÓ FELELŐSSÉG. A kor szellemének megfelelően kezdetben gmk-k, egyéni vállalkozók, kisszövetkezetek könyvelését igyekezett precízen végezni, s némi segítséget, eligazodást próbált adni az önadózást éppen csak kóstolgató újdonsült vállalkozóknak a szabályozás már akkor sem egyszerű útvesztőiben. S hogy kockázatát némileg mérsékelje, addig kilincselt az akkor második legnagyobb biztosítónál, míg az “beadta a derekát”. Így az országban – egy barátja után – másodikként megköthette szakmai felelősségbiztosítását. Ez, legalábbis eddig, jó üzletnek bizonyult a biztosító számára, hiszen a pénzmozgás egyirányú: Zara László cége fizet a pénzintézetnek. Az a vállalkozás, amely a rendszerváltás idején még egyszerű könyvelőirodából mára évi több mint 40 milliós árbevételű, könyvvizsgálattal, adótanácsadással és számvitellel foglalkozó kft.-vé nőtte ki magát.
Elégedett az elmúlt tíz év teljesítményével a tulajdonos is, aki szerint egyébként a jövő, a biztos piac az adótanácsadásban van. Zara László szerint különösen külföldi cégeknél jelentkezik igény e tevékenység iránt. Emiatt úgy érzi, a közeljövőben előnyben lesznek azok az adószakértők – köztük ő is -, akik ismerik a kettős adóztatásról szóló egyezményeket, s más országok adózással kapcsolatos joganyagát. Már ma is vannak külföldi ügyfelei, akik “szájhagyomány” útján hoznak továbbiakat.
Bármilyen vállalkozásról is legyen szó, az a kiindulópont, hogy lehetőleg egyáltalán nem szeretne adót fizetni. Legtöbbjüknél azonban belátják, hogy ez nem megy. Zara László éppen azért látja szépnek saját munkáját, mert meg kell találnia azt az optimumot, amellyel az ügyfél is elégedett, viszont a hatályos törvények alapján az államkassza sem jár rosszul. Igazán nagy örömet az okoz neki munkája során, amikor egy vállalkozás előáll egy nem éppen egyszerű ötlettel, s ahhoz sikerül neki megtalálni a legkedvezőbb adózási-számviteli konstrukciót, s abban a könyvvizsgáló, sőt még az adóhatóság sem talál kivetnivalót. Zara egyébként állítása szerint nem űz sportot abból, hogy mindenáron kiskaput találjon a hatályos adótörvényekben. Véleménye szerint hazai viszonylatban egyedül a személyi jövedelemadó rendszer az, ahol léteznek még kiskapuk, a többi adótörvényben nem nagyon. Annak a vállalkozásnak, amely “adót akar nyerni”, át kell lépnie az országhatárt. Ebben az esetben szerinte az adótanácsadói munkának – amely lényegében adótervezést jelent – arra kell irányulni, hogy kiderüljön: érdemes-e Romániában vagy Hollandiában céget alapítani, mert akkor több profit maradhat a társaságban.
Az adót megtakarítani kívánó cégek olykor-olykor képtelen ötletekkel is előállnak. Az alapvetően nyugodt természetű adótanácsadót ezzel sem lehet azonban felidegesíteni; egyenesen azt állítja, nem is emlékszik az elmúlt időszakban olyan eseményre, amely miatt felment volna a vérnyomása. Bár elárulja, amikor értetlenséggel, tudatlansággal találkozik, az kicsit irritálja, s bosszantónak tartja azt is, hogy – ellentétben az ígéretekkel – az adó- és járuléktörvények módosítása révén a kormányzat növelte a vállalkozások adminisztrációs kötelezettségeit.
Az adóhatósággal, az adóellenőrökkel egyébként saját bevallása szerint korrekt a kapcsolata, s úgy érzi, hogy az utóbbi időszakban javult a szakmai színvonal is. Általában hasonlóan értelmezik az adószabályokat is, így adóhiány megállapítására a legritkább esetben került még sor. Saját ügyfélkörén belül peres ügye még nem is volt.
Az adóhivatallal, a Pénzügyminisztériummal (PM) kiépített normális kapcsolatát Zara László annak is tulajdonítja, hogy néhány társával 1990-ben megalapította a Magyar Adótanácsadók Egyesületét, amelynek 1994 óta az elnöki posztját is betölti. Aki számít, azokat lényegében ismeri ezen a területen, így nem egyszer, ha hivatalosan nem is tud keresztülvinni dolgokat, kapcsolatai révén legalább meg tudja beszélni. Azt nagyon fájlalja, hogy lényegében megszűnt a párbeszéd a PM és a szakma között.
FUNKCIÓHALMOZÁS. Zara László egyébként halmozza a társadalmi funkciókat, de nem azért, mert nyüzsgős típus lenne – állítja -, hanem azért, mert mindig szeret tanulni, s e megbízatások révén mód nyílik erre.
A pozícióhalmozó könyvvizsgáló és adótanácsadó most már megengedi magának, hogy hétvégeken ne dolgozzon: három évvel ezelőtt írta be először a naptárába, hogy “két nap magamnak”, s azóta gondosan ügyel arra, hogy a hét végéje szabad legyen. Amikor is szívesen és sokat olvas, nyírja a füvet csobánkai családi háza kertjében. Két unokája egyelőre még kicsi ahhoz, hogy velük sokat játsszon. Három lánya közül ugyanis a nagyobbik már férjhez ment, a középső ügyvédjelölt, a “kicsi” pedig nemrég érettségizett, s gőzerővel nyelveket tanul. Felesége is szakmabeli, együtt dolgoznak a vállalkozásban. Zara László egyébként nem panaszkodik: ismeretei szerint az adótanácsadók közül néhány nagy tudású, felkapott kolléga – mint ahogy az ügyvédek közül is – igen jól megél ebből a munkából, s szerencséjére ebbe a körbe tartozik ő is. Bár hozzáteszi: a nyugati világban dolgozókhoz képest még van mit pótolniuk anyagiakban.
S hogy így év vége felé közeledve, lenne-e valamilyen ötlete az adócsökkentésre? Mint mondja, ilyenkor már elég nehéz okosnak lenni, inkább azt fogadja meg az adózó, hogy jövőre már az év elején eldönti: 2000-ben hogyan fog adót spórolni. “Jövőre érdemes lesz a munkáltatóknak fizetni a munkavállalók javára az önkéntes pénztárakba, hiszen több mint 300 ezer forintot lehet ily módon adó- és járulékmentesen kifizetni” – ad végezetül mégis egy hasznosítható ötletet. –
ZARA LÁSZLÓ 51 éves, 1979-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd 1986-ban okleveles könyvvizsgálói, 1989-ben pedig adótanácsadói képesítést szerzett.
1974-től 1987-ig az állami szférában gazdasági területeken dolgozott: volt szervezési csoportvezető, közgazdasági főosztályvezető, főkönyvelő, gazdasági igazgató.
1987 óta saját vállalkozását, az Egyensúly Számviteli és Adótanácsadó Kft.-t vezeti, három éve pedig megalapította Mérték-adó-Mérték könyvvizsgáló és adótanácsadó kft.-jét.
Öt éve a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke, emellett feladatokat lát el az Országos Számviteli Bizottságban, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ellenőrző bizottságában, s a Magyar Könyvvizsgálói Kamara etikai bizottságában.
