de hamarosan előre is futhat – juthat eszünkbe André Kosztolány szakállas, de annál frappánsabb hasonlata a gazdaság és a tőzsde kapcsolatáról. A legendás tőzsdei játékos ugyanis a börzét és a gazdaságot a kutyához és az azt sétáltató gazdájához hasonlította. Az utóbbi – leegyszerűsítve – folyamatosan halad előre, míg a tőzsdét jelképező kutya hol előre fut, hol pedig lemarad.
Mostanában éppen ilyen lemaradós szakaszban vagyunk. A budapesti értéktőzsdén jegyzett cégek profitnövekedése köszönő viszonyban sincs a gazdaság bővülésével. A napokban nyilvánosságra hozott harmadik negyedéves vállalati gyorsjelentések nominálisan alig háromszázalékos összesített profitnövekedést tartalmaznak – azaz reálértéken egyértelmű a visszaesés -, míg a hazai GDP az első három negyedévben – éves szinten – 3,5 százalék feletti mértékben bővült. A tőzsdei cégek tehát valamilyen okból az aktuális helyzetben nem tükrözik a gazdaság valós állapotát.
Ha a számok mögé nézünk, elsőként a vegyipari cégek negatív szerepe ugrik ki: az ágazat két reprezentánsa (a BorsodChem és a TVK) ugyanis 11,5 milliárd forinttal “apasztotta” az összprofitot, e két társaságot figyelmen kívül hagyva máris 10 százalék feletti lenne a nyereségnövekedés. Ennél komolyabb problémára utal azonban az, hogy a cégek zöme lényegesen kisebb nyereséget ért el, mint egy évvel korábban, és köztük talán négy olyan van, amely profitját tisztes, jóval infláció feletti mértékben tudta növelni.
Az, hogy szám szerint a vesztesek vannak többségben, persze több különböző tényezővel magyarázható, ezek közül két fontosabbat érdemes kiemelni: egyrészt a nyomott vegyipari árakat a világpiacon, másrészt – s ez súlyosabb és általánosabb faktor – az orosz válságot. Az orosz gazdaság tavaly augusztusi összeomlása a mostani számokban még igen erőteljesen hat, hiszen a bázisnak tekintett tavalyi első háromnegyedév túlnyomó részében még boldog békeidőket írtunk. Így jól látható: a hazai tőzsdei cégek közel felét igen erőteljesen érintik olyan tényezők, amelyek a magyar gazdaság egészére csak korlátozott hatást gyakorolnak.
A tavalyi harmadik negyedévhez mért csekély bővülés ellenére tragédiáról azért messze nincs szó. Ráadásul az utóbbi három hónap számait tekintve a bővülés 30 százalék feletti, ami már egyenesen a régi szép időket idézi. Mindezt visszaigazolja a piac reakciója is, összességében ugyanis nemigen változott a részvények megítélése a friss számok publikálásának hatására. Ennek az az egyszerű oka, hogy az elemzői előrejelzések lényegében – és csak az átlagot tekintve – jól bejöttek, a befektetői döntésekben pedig nem a múltbéli eredményekkel való összevetés a releváns, hanem a jövőbeli profitvárakozások. Márpedig az elemzők szerint az idei mélypont után kifejezetten dinamikus profitbővülésre lehet számítani jövőre, s más tekintetben is okot látnak a bizakodásra.
A hazai makroadatok ugyanis az év vége felé meglepő összhangban vannak az idei évre vonatkozó kormányzati prognózisokkal; a folyó fizetési mérleg deficitje nem tér el szignifikánsan a tervektől, a konszolidált államháztartási hiány az előirányzott 4 százalékos határ körül lesz, s az éves átlagot tekintve az infláció is “tervszerű”. Mindezek önmagukban ugyan még kevéssé alapoznák meg a masszív erősödést, de figyelembe véve azt, hogy a külföldi befektetők egészen nyárig többek között a nem túl kedvező itteni makroadatok hatására fordítottak hátat a magyar tőzsdének, állítható: kiesett egy olyan tényező, amely hátráltatta, hogy a külföldi tőke újból rátaláljon a Budapesti Értéktőzsdére.
Ráadásul több, rövid távon valószínűsíthető fejlemény is az árfolyam-emelkedés javára billentheti a mérleg nyelvét. A javuló makroadatokkal összhangban várhatóan újabb kamatmérséklésre szánja rá magát a jegybank, s az infláció leszorítására vonatkozó gazdaságpolitika sikere esetén erőteljesen alászálló kamatokra lehet számítani a jövő évben. Ez részben a cégek hitelterheit mérsékelheti, részben pedig – a csökkenő állampapírhozamokon keresztül – felértékeli a vállalati nyereségeket.
Mindenesetre jelenleg a pesti börze korántsem a külföldi befektetők kedvence, a forgalom jó ideje tartósan alacsony. Az idei alig 15 százalékos átlagos árfolyam-emelkedés sem éppen eget rengető, figyelembe véve azt is, hogy a tavaly év végi árak az akkori általános tőkepiaci válság jegyében meglehetősen nyomottak voltak. Végül itt van a nyakunkon a legalábbis lélektanilag nem elhanyagolható jelentőségű ezredfordulós dátumváltás, ami azért igenis visszatartja a befektetők egy részét a vásárlástól. Bár a börze veszélyes üzem, a mostani helyzet alapján azt azért mondhatjuk: 50 százaléknál jóval több az esélye, hogy 50 nap múlva újra magára talál a Budapesti Értéktőzsde. S akkor Kosztolány pórázra kötött kutyája végre ismét előttünk szaladva vonszol majd bennünket… –
