A követelés összege 777 billió dollár. Ezt az elképizelhetetlenül sok pénzt nem az amerikai zsidó szervezetek szeretnék a német vállalatoktól a II. világháborús kényszermunkások kárpótlására megkapni, hanem egy nigériai fekete érdekvédelmi szervezet a nyugati kormányoktól. Az afrikaiak és afro-amerikaiak azon bátorodtak fel, hogy megítélésük szerint a zsidó szervezetek eredményesen küzdenek a kárpótlásért. Hogy igazuk van-e, az hamarosan kiderül, ugyanis az egyeztetések következő fordulójára hamarosan sor kerül.
Csakhogy a német tárgyalódelegáció, illetve annak vezetője, Lambsdorff a dolgok jelenlegi állása szerint üres kézzel megy a tárgyalásokra. A Bundestag belpolitikai bizottságában a napokban meghallgatott liberális politikus ugyan világossá tette, hogy a felperes szervezetek 10 ezer márkás kártérítést tartanak szükségesnek minden kényszermunkásnak, s ezt a politikusok el is fogadják, ám az összeg fedezete még nem jött össze.
A probléma kettős. Egyrészről visszatetszést keltene és további imázsvesztést okozna, ha elkezdenének az érintett cégek a kártérítés összegéről vitatkozni. Ám ami még ennél is kellemetlenebb: az “Erinnerung, Verantwortung und Zukunft” (Emlékezés, Felelősség és Jövő) elnevezésű alapítvány kezdeményezésére, miszerint, a pert elkerülendő, a német gazdaság önerőből adja össze a szükséges pénzt, eddig mindössze 35 cég jelentkezett. Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a nagyüzemek lennének érintve a kérdésben; kis- és középvállalkozások is alkalmaztak kényszermunkásokat a nemzetiszocialista érában, általában embertelen munkakörülmények között. A téma iránt a német vállalkozások túlnyomó részénél tapasztalható érdektelenség alapvetően arra vezethető vissza, hogy a peren kívüli megegyezés nem nyújt kellő védelmet későbbi perek ellen. A washingtoni adminisztráció ugyanis csak arra képes, hogy egy úgynevezett érdeknyilatkozatot tegyen az amerikai bíróságoknak, amelyben kinyilvánítja: a német cégek elleni perek nem állnak az Egyesült Államok érdekében.
Az idő nem a németeknek dolgozik: amellett, hogy az érintett szervezetek beszüntethetik a tárgyalást, még annak a veszélye is fenyeget, hogy a fizetési szándékot mutató cégek munkavállalóinak egy része megvétózza a javaslatot. Ez pedig már nemcsak a német gazdaság, hanem egész Németország imázsát rontaná. –
