Miért kell egy életmódja miatt csak aszfaltot koptató autósnak terepjáró? Nagyjából azért, amiért az intim betétek közül a szárnyasat vásárló hölgynek a lehetőség, hogy snowboardozzon, vagy bungee jumpingolhasson. (Persze, ha nem akarja nem kell. Fő, hogy megtehetné.) Kéjes érzés könnyedén “felugrani” az autóval olyan magas járdaszegélyre is, ahová normál kocsival még a kipufogó leszakítása árán sem sikerülne. Télen pedig mámorító azon az egy-két hóviharos napon fel- és leszáguldani az aszfaltút helyett keletkezett szánkópályán. Pedig a csillogó-villogó “szalondzsippek” a professzionális 4×4-esek kőkemény terepjáró-tulajdonságaiból jobbára csak az összkerékhajtást, a magas építést, s a kinézetet örökölték. Szakítottak viszont a híres puritánsággal, a tartósság érdekében egyszerű, rideg belsőtér-kialakítással.
A 4×4-es divatnak köszönhető, hogy a Honda például a szépséges CV-R után (mellett) az idén februárban Európában is kirukkolt a második, kisebb, egyelőre csak háromajtós változatban készülő HR-V-vel. A jármű annyira szokatlan, hogy nehéz még osztályba is sorolni. A Honda maga sem tekinti igazi terepjárónak, hanem egy automatikusan kapcsolódó öszkerékhajtású, magas építésű szabadidő-autónak.
A szokatlan ívű HR-V-től, aminek januártól várható az ötajtós változata, sokat remél a magyarországi importőr, a piaci bevezetésre mintegy 8 millió forintot áldozó Honda Hungary. A premier óta októberig eladott 180 autó azt sejteti, hogy érdemes volt. Az éves terv egyébként 200-300 darab, amelynek elérését bizonyára megkönnyíti majd a HR-V.
A Hondával szemben sok évtizedes off road tapasztalatokból merített a Suzuki, a “minidzsip” kategória-alapítója. A hetvenes években katonai megrendelésre készítet SJ polgáriasult változata lett a népszerű Samuraj, illetve a mai Jimny. A nagyobb testvér, a Vitara 1988-tól lovagolja meg a terepjáró-őrület piaci sikerekkel kecsegtető hullámait. Mérföldkövet jelentett a Vitara történetében az első Suzuki V6 motor, amely már elég erős volt ahhoz, hogy – az amerikai Jeep Grand Cherokee mintájára – a Vitarából is “Grand” legyen. Ám az összehasonlításban szereplő Grand Vitara a kisebb, 2,0 literes soros motorral szerelt változat. Igaz, a Hondában még kisebb, 1,6 literes motor van, mert csupán ezzel az egy erőforrással szerelik a HR-V-t. Persze a 105 lóerős szabadidő-autónak – főleg zömmel az aszfaltra, nem túl szélsőséges terepviszonyokhoz – ez is elég.
A német Auto Bild értékelése alapján a súlyra egyébként könnyebb Honda többet nyomott a latba. Személyautós komfortja és utazási biztonsága jóvoltából. A Suzuki mellett a 23 lóerővel erősebb motor és az állandó négykerékhajtás szól. Ezzel összefüggésben a teszt során mért átlagfogyasztása azonban 0,9 literrel magasabb, mint a HR-V-é, igaz, nem szuperből, hanem az olcsóbb normálból. –
