Igencsak kényes területnek számított a vidékfejlesztés az utóbbi évek kormányprogramjaiban: senki nem merte magára vállalni a vidék gondjainak orvoslását. A terület még mindig “mostohagyerek”, annak ellenére, hogy – legalábbis névleg – egy “fél” tárca foglalkozik vele. A témában jártas szakemberek szerint árulkodó jel, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vidékfejlesztési programok főosztálya a Kossuth téri épület egy eldugott kis szegletében, a folyosóból kialakított, szegényes infrastruktúrával rendelkező irodában található. Pedig a téma kulcsfontosságú, hiszen a tervek szerint jövő évtől elérhető Sapard előcsatlakozási program beindításához elengedhetetlen egy hétéves országos vidékfejlesztési program. Szendrőné Font Erzsébet, a főosztály vezetője – aki az anekdoták szerint még a világítást is saját maga szerelte be irodájába – a Figyelőnek elmondta, hogy a készülő program általános célja a vidék alkalmassá tétele a gazdálkodásra. A vidéki életmódnak, gazdálkodásnak ismét perspektívát kívánnak nyújtani, azt szeretnék, hogy újra érdemes legyen falun élni és dolgozni. A minisztérium vidékfejlesztői szerint a helyi, specifikus hagyományokra épülő, alternatív tevékenységek – például kecskesajtkészítés – támogatásának van jövője, mivel az agrárium konvencionális ágazatai az uniós piacon a mennyiségi kvóták által behatároltak.
A program kialakítását megyei szinten kezdték meg a szakemberek, az így létrehozott prioritáslistát (lásd a táblázatot) regionális és országos szinten összegezték és formálták tovább, összhangba hozva a Brüsszel által megfogalmazott és a Sapard-program révén támogatott elvekkel, területekkel. Az FVM kiemelten segíti a kistérségi összefogáson alapuló gazdasági elképzeléseket és 204 kistérség számára indított háromlépcsős, differenciált felkészítési programokat. Ezekben részben anyagi támogatást, részben szellemi felkészítést nyújt a tárca a jelentkezők számára, ezáltal együttműködésre serkentve azokat.
Fontos kérdésnek tekintik továbbá az agrárszektor versenyképességének javítását, a termelési infrastruktúra fejlesztését és a jelenlegi kedvezőtlen – átlagosan 3,6 hektáros egységekből álló – birtokszerkezet átalakítását. Szakmai tanulmányok szerint 15-20 hektár szükségeltetik egy család boldogulásához, a statisztikai adatok viszont azt mutatják, hogy mintegy egymillió őstermelő rendelkezik 1 hektár alatti termőterülettel.
Jóllehet, a témával foglalkozó minisztériumi főosztály nagy lelkesedéssel végzi munkáját, a vidékfejlesztés mégsem tekinthető sikertörténetnek. Már maga a fogalom sem teljesen tisztázott. Csite András és Kovách Imre, az MTA Politikatudományi Intézet munkatársai szerint nem egyértelmű, hogy a vidékfejlesztés teljesen önálló témakör, vagy pedig a területfejlesztés egy része. Eddig tulajdonképpen ebben a témakörben inkább területfejlesztésről volt szó, a támogatásokat is ilyen címkével használták fel. A FVM-en belül az igazi harc az agrárlobbi és a területfejlesztés között zajlik, míg a vidék fejlesztése elég elenyésző érdekérvényesítési erővel rendelkezik. Mivel az agrárgazdaság szereplői – a “vidékfejlesztőkkel” ellentétben – igenis látják a hagyományos mezőgazdasági tevékenységek jövőjét az EU-csatlakozást követően, így a Font Erzsébeték által alkotott stratégiának nagyon erős konkurenciája van. A kutatók elmondták, hogy amennyiben a vidékfejlesztést valódi tartalommal akarják feltölteni, akkor ehhez egy szakmailag megalapozott program mellett önálló források és lényegesen nagyobb szakértői apparátus lenne szükséges. A vidékfejlesztési program éppen azért készül, hogy a 2000-től esedékes brüsszeli agrártámogatás a Sapard-program révén hozzáférhetővé váljon a vidék számára. A tervezet – valamilyen rejtélyes oknál fogva – a Figyelő információi szerint nehezen hozzáférhető, azt még a témával foglalkozó szakemberek sem láthatták. A kutatók úgy vélik: a bizonytalan körülmények miatt az előcsatlakozási alapból jövő évtől esedékes Sapard-program egy évet késhet.
