Nem is számított Villányinak egykoron, aki nem készített bort – mondja Tiffán Ede a borvidék egyik legismertebb termelője, magyarázva azt, miért pont Villányban nyert teret újra a kilencvenes évek elején a családi pincészet Magyarországon. Akkoriban még máshol általában csak egy-két magángazda volt, ezen a vidéken azonban már akkor is öten serénykedtek. Azután jött a második és a harmadik generáció, és ma már több mint 20 termelő van Villányban – mondja Tiffán. Az indulásnál sokat segített a borturizmus is; kezdetben elsősorban külföldiek látogattak a faluba, ma már azonban a magyarok vannak többségben. Az utóbbi években ugyanis mind többen ismerik fel a “polgári élet örömeit”, s a kereslet ennek köszönhetően eltolódott a névvel garantált borok irányába.
Tiffán 1991-ben váltott, előtte ő is a 27 évig a nagyüzemi borászatban tevékenykedett. Ma már 11 hektáron 11 alkalmazottal dolgozik (akik egyébként régi munkatársai még a nagyüzemidőkbőlből). Évente 80 ezer palackot termel, és 120 ezer fölé nem is akar menni, hiszen szerinte a mennyiség egy szint fölött a minőség rovására megy. Tiffán szerint a magyar bor a háború előtt Európa három legjobbja közé tartozott, s persze ettől ma nagyon messze vagyunk. Bár az utóbbi években ismét javult valamelyest a magyar bor külföldi elismertsége, még jónéhány év szükséges ahhoz, hogy méltó helyére kerüljön. Ma már – mondja Tiffán – legalább odáig sikerült eljutni, hogy a legnevesebb magyar gazdák a közepes francia borokkal megegyező árszinten tudnak eladni külföldön.
Bízd a marketinget olyanra, aki ért hozzá – tanácsolta neki az egyik neves burgenlandi borász, egyik külföldi látogatása során,s ő azóta is ehhez tartja magát. Sokan vannak, akik maguk végzik a nagykereskedést, megtakarítva 10-20 százalékot, számára azonban bevált ez a munkamegosztás.
“Nem hiszem, hogy Villány első vörösboros címét más magyar borvidék veszélyeztetheti, és magunkat sem tudjuk megverni, hiszen rég felismertük: nem egymás ellen kell dolgozni, hanem egymást segítve, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne helye az egészséges rivalizálásnak” – mondja Tiffán.
Hogy a lehetőségeket hogyan tudjuk kihasználni, az anyagi kérdés is. A borászatot ugyanis a nagy beruházási igény mellett a tőkeszegénység jellemzi. –
