Kis pénz kis privatizáció, nagy pénz nagy privatizáció. A szlovák politikai szleng hagyományosan különválasztja e kettőt: az előbbi a kiskereskedelmi és szolgáltató szféra egységeinek eladására vonatkozik, amiből 1991-92-ben összesen 12 milliárd koronához jutott az akkor még Csehszlovákiához tartozó tagköztársaság. A jelentősebb állami vállalatok ellenben a “nagyprivatizáció” során leltek új gazdára – gyakorta ellentmondásos körülmények között (lásd külön írásunkat).
A stratégiai vállalatok magánosítása azonban mind ez idáig váratott magára. Az 1997 óta hatályban lévő privatizációs törvény lényegében megtiltotta a gázművek, a villamos művek, a kőolaj tranzitszállítását végző Transpetrol, a legnagyobb kereskedelmi bankként számon tartott Vseobecná úverová banka (VUB), továbbá a Slovenská sporitelna – az ottani OTP – privatizációját. Hasonló sors jutott a kiváltságos helyzetben lévő, a kötelező gépjármű-biztosítások piacán például mindmáig monopóliumot élvező Slovenská poistovna biztosítónak és a Slovenské telekomunikacie távközlési vállalatnak.
A tavaly októberben hatalomra került Dzurinda-kabinet a kormányprogramban ígéretet tett rá, hogy felülvizsgálja a stratégiai vállalatok privatizációjára vonatkozó előírásokat. Az eredeti elképzelések arról szóltak, hogy belátható időn belül valamennyi állami cég eladhatóvá válik, az állam érdekeit pedig a természetes monopóliumokat ellenőrző hatóság érvényesíti majd. A nyáron azonban a kormánykoalícióhoz tartozó Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői megtorpedózták a koncepciót, mondván: a “családi ezüstöt” nem szokás áruba bocsátani. A baloldali kormánypárt a stratégiai szolgáltatókat és a bankszektort is állami kézben kívánta tartani.
Végül, a privatizációs törvény szeptember közepi módosításával, kompromisszum köttetett: a pénzintézetek eladhatóvá válnak, a gázművekben, a villamos művekben és a Transpetrolban ugyanakkor többségi állami részesedést ír elő a jogszabály, így ezeknél csupán kisebbségi pakettek bocsáthatók áruba. Elemzők ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetnek, hogy a többségi állami tulajdon megőrzése elriaszthatja a külföldi befektetőket, aminek az amúgy is tőkehiányban szenvedő szlovák gazdaság látja majd kárát. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy amíg a gázszállítás és -szolgáltatás jövedelmezőnek számít, addig a villamos művekről már korántsem mondható el ugyanez. Utóbbinak a bősi vízierőmű és a mohi atomerőmű beruházásai nyomán felvett hatalmas hitelek törlesztésében kell részt vállalnia. A bősi építkezés kapcsán a kormányzat által garantált hitelek összege eléri a 23 milliárd koronát (550 millió dollár).
A 2002-ig monopolhelyzetben lévő távközlési vállalat is eladósorba kerülhet, a privatizációs tanácsadói szerepre a Deutsche Bank kapott megbízást. Hamarosan megkezdődhet a már említett három legnagyobb szlovákiai pénzintézet – a takarékpénztár, a biztosítótársaság és a VUB – értékesítésének előkészítése is.
Privatizációs bevételekre már csak egyszerű fiskális szempontok miatt is nagy szüksége lesz Szlovákiának. A központi büdzsé idei GDP-arányos hiánya – a májusi megszorító intézkedések dacára – ugyanis várhatóan meghaladja majd a kitűzött 2 százalékot.
(POZSONY)
