A mintegy 2 ezer hektárnyi szőlőültetvényt magában foglaló móri borvidéken az a legnagyobb probléma, hogy nincsen megfelelő árualap egy-egy magángazdaságban. Mint Bognár Endre, a borvidék hegyközségi titkára, a 700 éves Csókakő település hegybírója mondja, a vidék meglehetősen lecsúszott az elmúlt évtizedben. Persze kedvező változások is történtek, az elmúlt 30 évben a szinte egyeduralkodó ezerjó aránya 30 százalékra csökkent, és helyette a nyugaton kapósabb fajtákból telepítettek. Ugyanakkor a jelenlegi 13 fajta sok, hisz így nincs meg a kritikus tömeg egy fajta jó imázsához (a fő borfajták:Tramini, Rajnai Rizling, Ezerjó, Chardonnay).
A Móri Állami Gazdaság csődbe ment, ültetvényeit most az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. adja ki bérbe. Bognár Endre 30 hektáros saját területen gazdálkodik. Korábban egy barátjával szerettek volna pinceszövetkezetet alakítani, hogy ne kelljen minden gazdának egyedül vállalni a bortermeléshez és palackozáshoz szükséges, több tízmilliós nagyságrendű beruházásokat, s nem utolsósorban a támogatásokból is több jutna. (Bognár az idén 10 ezer mázsás feldolgozót állított üzembe 10 millió forintért, ám hogy e befektetés megtérül-e, az erősen kérdéses.) Annak idején az összefogást mintegy húsz gazda támogatta, Bognár Endre banki támogatást is szerzett a borkombinát építéséhez. “Amikor az aláírásra került volna a sor, ketten maradtunk – meséli -, az emberek a szövetkezet szó említésétől is idegenkednek, nem akartak közösködni, holott csak ez lehet a jövő útja.” Most mindenkinek egyéni feladata saját borának népszerűsítése, igaz a legtöbben szőlőjük nagy részét feldolgozóknak adják el.
“A gazdálkodás az alacsony termésátlag miatt sem éri meg” – magyarázza Bognár Endre. A vidéken egykor hektáronként 100 mázsa körüli volt a termésátlag, az idén csupán 42 mázsa várható, egyfelől az ültetvények 20 év feletti átlagéletkora, másfelől az idei párás időjárásban lábra kapó betegségek miatt.
Az állam ugyan elvileg 45 százalékkal támogatja az új telepítést, de a 3 millió forintos hektáronkénti telepítési költség zömét így is a gazdáknak kell állni, és az idén az árvízkárok miatt ténylegesen ebből a támogatásból is alig jutott. Ahhoz pedig, hogy ne csupán a “megszállott öregek” adják a fejüket a bortermelésre, legalább 1500 forintos literenkénti borárra lenne szükség, ami még mindig csak a fele lenne a hasonló minőségű nyugati borok árának. –
