Forró őszre számíthat nyári szabadsága után az évadot már az új berlini kormányzati negyedben kezdő kancellár, Gerhard Schröder. Az általa vezetett szociáldemokrata-zöld kormány népszerűsége egy évvel a választások után újabb és újabb negatív rekordot dönt. Az elmúlt hónapban öt szavazáson az SPD a háború óta nem látottan súlyos mértékű vereséget szenvedett az országos szinten ellenzékben lévő kereszténydemokratáktól.
Megfigyelők szerint a berlini koalíció bajainak fő forrása – a bizonyos fokig mindkét pártot jellemző belső megosztottság mellett – elsősorban a gazdaság állapotában keresendő. A wiesbadeni statisztikai hivatal szeptember elején kiadott féléves mérlege hideg zuhanyként érte a gazdaságpolitikusokat. Eszerint ugyanis az idén áprilistól júniusig egyáltalán nem volt gazdasági növekedés Németországban; azok után, hogy az első negyedévben is csak sovány, 0,4 százalékos GDP-bővülést produkált a gazdaság.
OPTIMISTA KILÁTÁSOK. A munkaerőpiac is felettébb sanyarú képet fest: a munkanélküliséget a balközép koalíció választási ígéretei ellenére egyáltalán nem sikerült számottevő mértékben visszaszorítani. Különösen aggasztónak tekintik a szakértők, hogy a keleti országrészben már az egy évvel korábbi szint fölé emelkedett a ráta, vagyis az idén augusztusban a munkaerő-állomány 17,5 százaléka volt állás nélkül. Országos szinten jelenleg 10,3 százalékot tesz ki a német állásnélküliség, éppen annyit, mint a Schröder-kormány 1998. szeptemberi megválasztásakor. Az első félévi gyengélkedéshez képest azonban az esztendő hátralévő részére jóval optimistábbak a kilátások. Szinte minden előrejelzés az export és a beruházások erőteljesebb növekedését valószínűsíti, s a belső kereslet terén is élénkülésre számítanak a prognóziskészítők. A konjunktúrára szüksége is lesz a Schröder-kabinetnek, amely az utóbbi évek egyik legszigorúbb takarékossági csomagtervének bevezetésére szánta rá magát. Ez első lépésben a 2000. évi költségvetés kiadási oldalán mintegy 30 milliárd márkányi megtakarítást helyezett kilátásba.
A Hans Eichel pénzügyminiszter irányításával az egyes minisztériumoknak a saját büdzséjükre részletes elképzeléseket kellett kidolgozniuk, aminek eredményeképpen a honvédelmi kiadásoktól és rendőrségtől kezdve a Goethe-intézetek világméretű hálózatáig szinte minden tárcát érintenek a takarékossági intézkedések. Módosítanák a nyugdíjrendszert is: az öregségi ellátást ebben az időszakban nem az átlagbérekhez, hanem csak a – pillanatnyilag évi 0,7-0,8 százalékos – infláció mértékéhez igazítanák.
ADÓSSÁGTEHER. Az Eichel-féle elképzelés célja, hogy a 2006-ig terjedő időszakban összesen 160 milliárd márkányi kiadástól szabadítsa meg a központi büdzsét, amin keresztül jelentősen csökkentetni lehetne a jelenleg mintegy 1500 milliárd márkára rugó – és 82 milliárd márka kamatot maga után vonó – német államadósságot.
Az utóbbi időszak súlyos választási vereségei azonban némileg megnehezítik a takarékossági csomag sorsát, amelynek egy részéhez – a tartományi választások nyomában a Bundesratban átalakult erőviszonyok miatt – már az ellenzék egyetértésére is szükség lesz. A megerősödött ellenzék a múlt hét szerdáján megkezdett parlamenti vitában máris pellengérre állította a kormány elképzeléseit. A CDU/CSU nem hajlandó elfogadni, hogy az SPD vezette központi kormány az ellenzék által éppen megszerzett tartományi költségvetése rovására szeretne takarékoskodni a kiadásokkal.
A legjobb esetben is a német politikai rendszerre jellemző hosszadalmas egyeztetésekre kell számítani tehát a takarékossági program ügyében is, s a helyzetet bonyolítja, hogy maga az SPD is megosztott: Schrödernek egyelőre nem sikerült teljesen leszerelnie a párt befolyásos baloldali csoportjait, így a parlamenti ősz még az SPD-frakció felől is hozhat meglepetéseket a berlini kormány számára.
(FRANKFURT)
