Peregtek az események a Romano Prodi olasz ex-miniszterelnök vezetésével megalakult új Európai Bizottság – az unió “kormánya” – körül. A testület a múlt szerdán megnyerte a bizalmi szavazást, pénteken letette az esküt, majd másnap megtartotta első ülését.
“Jacques Delorsnak, az Európai Unió birodalomépítőjének is elakadt volna a lélegzete, ha meghallja Prodi programját” – jegyezte meg a londoni Economist, hiszen az unió új “miniszterelnöke” meg akarja szabadítani “kabinetjét” a korrupciótól, s működési rendjében is reformokat helyezett kilátásba. Igényli, hogy a közösség már a decemberi csúcson közölje a befogadásra váró legesélyesebb jelöltek felvételi időpontját. Mintegy “mellékesen” pedig megalkotná a közös európai külpolitikát, és megteremtené az alapokat a Balkán stabilizálásához.
Ez az ambiciózus program csata közben érlelődött; a küzdelem különösen élessé az Európai Parlament megválasztása után vált, amikor a szociáldemokraták ellenében a konzervatívok javára billent a mérleg nyelve. Néhány hete még felvetődött, hogy Prodi csak próbaidőt kap: a parlamenti szavazás csak ez év végéig, s nem a teljes öt esztendei időszakra adna mandátumot a bizottságnak. Prodi erre ultimátummal válaszolt: visszalép. Amikor erre az ellenfelek visszavonultak, taktikát váltott. Tudta, hogy valamiképpen meg kellett nyernie az új összetételű testületet. Ezért egy héttel a végső szavazás előtt ötpontos együttműködési “fogadalmat” tett a parlamentnek, elismerve annak megnövelt hatáskörét.
KONZERVATÍV TÁMOGATÁSSAL. Az olasz parlament rafinált pozícióharcaiban edződött politikus ezzel megpuhította a konzervatív többség jó részét. Ezt tükrözte a bizalmi szavazás meggyőző aránya is: a Prodit egységesen támogató szocialisták és liberálisok mellett a többségi konzervatív frakció tekintélyes része is igennel szavazott.
Így hát az Európai Unió egy európai értelemben baloldali ihletésű “Prodi-kormány” vezetésével vág neki a XXI. századnak. Ám az új vezetésre komoly megpróbáltatások várnak.
A szavazás elemzése is mutatja az eljövendő konfliktusok frontvonalait. Különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy az egyes EU-tagországok belpolitikai erőviszonyainak változásai meghatározó erővel módosíthatják majd az Európai Parlamentben működő frakcióik viselkedését. A konzervatív eurofrakción belül a brit toryk már most egységesen nemmel szavaztak. Így tett a német konzervatív (CDU/CSU) képviselők jó része is. Itt a nemmel szavazóknál szélesebb ellenzéki háttér működik. Miután a választásokon győztes, de most ezer bajjal küzdő szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder annak idején egyetlen konzervatív tagot sem javasolt a bizottságba, azt a berlini ellenzék eleve kiegyensúlyozatlannak ítéli. Ha az ostromlott Schrödert további vereségek érik, az Európai Parlamentben ülő német konzervatív frakció is agresszívabbá válhat.
Van tehát egy szinte beépített konfliktushelyzet az unió baloldali jellegű “kormánya” és konzervatív többségű, ráadásul megnövelt hatáskörű parlamentje között.
BELSŐ ÉS KÜLSŐ KÍVÜLÁLLÓK. Más típusú feszültségek forrása, hogy az Európai Unió ma még kétszintű. Tizenegy tagállama létrehozta az eurót, s feltételezhető, hogy a belső magon még kívül maradt négy országnak (Nagy-Britannia, Görögország, Svédország és Dánia) előbb-utóbb választania kell a belsők fegyelmének elfogadása és a kapcsolatok valamilyen új, kompromisszumos típusának kiépítése között. Különösen drámai lesz ez Nagy-Britannia esetében, ahol a 2001-es választásokon Blair sokak szerint akár a bukást is kockáztatja, ha a font “beolvasztásának” programjával áll a brit szavazók elé.
Az EU kapuján keletről és délről kopogtatók első vonala számára távoli és akadémikus probléma, hogy a belső körhöz, vagy a peremhez való csatlakozás változata felel-e meg a maguk és a befogadók érdekeinek ama még bizonytalan, jövőbeni időpontban.
Számunkra az alapkérdés a befogadási határidő szándékos lebegtetése, amely Prodi programbeszéde után is folytatódott. Verheugen, az új bizottság bővítésért felelős tagja szerint decemberi határidő-bejelentés lehetetlen. Még a jövő év közepén sem a belépés, legfeljebb a tárgyalások befejezésének időpontját lehet megadni (azt követően legjobb esetben is további másfél esztendő telik el a befogadási döntésig). Értelmetlen lenne itt bürokratikus ellentéteket keresgélni. Verheugen a tagállamok többségének gyakorlati aggodalmait közvetíti – Prodi az elvileg fontos jó szándékot.
A kopogtatók továbbra is a Brüsszel által gerjesztett ködben tapogatóznak a kilincs felé. Bár a köd talán kevésbé vastag és nem olyan köhögtető. –
