nem lehet összemosni a Magyar Nemzeti Banknál nyilvántartott nulla kamatozású államadósság költségvetésbe történő áthelyezésével és kamatozóvá alakításával. Márpedig Orbán Viktor miniszterelnök a hét végén egy kalap alatt említette e két ügyet, összefüggést látva ott, ahol elég nehéz ilyet látni. A Fidesz-MPP hét végi frakcióülésén tett kijelentésére idegesen reagált a hazai pénz- és tőkepiac, esett a forint árfolyama és a tőzsde.
Az MNB bécsi leányintézményének, a CW Banknak az ügyében – ami végső soron 70 milliárd forintjába került az adófizetőknek – vitathatatlanul mielőbbi tisztázás szükséges. Azonban nem feltétlenül és nem azonnal a nyilvánosság előtt. Ehhez ugyanis vélhetőleg nem lesz elegendő a bank könyvelésének átvizsgálása, a felügyelőbizottság jelentése: át kellene nézni a magyar és az egykori szovjet hírszerzés archívumait is. Surányi György jegybankelnök minden igyekezete ellenére immár nyílt titok ugyanis, hogy a CW Bank a szocializmus éveiben a hírszerzés fedőszerveként működött. A hiány valószínűsíthetően nem egyszerűen a rosszul vezetett banküzemnek, hanem a rendszerváltás után elbocsátott légió tudatos rablásának a következménye. Surányi mindeddig igyekezett megőrizni az MNB renoméját, mindenekelőtt azt, hogy neve ne legyen összefüggésbe hozható a KGB-vel; valamint hogy a kárt behatárolja, s eladható állapotba hozza a bécsi leánybankot. Amennyiben pedig az MNB céltartalékot képzett a CW Bank veszteségeire, akkor a tőle elvárható gondossággal járt el, az neki fel nem róható – éppen ellenkezőleg, e prudens lépés elmaradását kellene számon kérni rajta.
Közgazdasági értelemben jóval fontosabb és persze nehezebb kérdés is volt az MNB-nél nyilvántartott nulla kamatozású államadósság kamatozóra változtatása és áthelyezése a költségvetésbe. Nagyon leegyszerűsítve ennek kettős célja volt: váljon nyilvánvalóvá a politikai döntéshozók számára is az államadósság kamatterhe, s kerüljön a tényleges kölcsönfelvevőhöz az adósságállomány. Az államadósság-kezelésről széles körű szakmai vita bontakozott ki (egyebek mellett lapunk hasábjain is), elsősorban a felmerülő számtalan módszertani problémáról. A tranzakció szükségességét szakmai alapon senki nem vitatta, csak politikai ellenérvek hangzottak el. Mindenekelőtt Boros Imre részéről, aki kisgazdapárti tanácsadóként, majd később az Orbán-kormány tárca nélküli miniszterként elsősorban a Nemzeti Bank vezetésének szapulására szakosodott. Az adósságcserére mindenesetre úgy került sor, hogy az akkori parlamenti pártok kimerítő tájékoztatást kaptak minden részletéről.
Felettébb nagyfokú naivitás volna azonban azt képzelni, hogy Orbán Viktornak szakmai kifogásai volnának Surányi György tevékenységével kapcsolatban, hiszen azokat négyszemközt is megbeszélhette volna vele. Egyébként is üdvös volna, ha a miniszterelnök néha kikérné a jegybankelnök véleményét. Ezt azonban nem teszi. Elsősorban azért nem, mert nem bízik benne. A bizalomhiány immár krónikus.
Surányi György, a pártállami tervhivatali államtitkár egykor a fiatal demokraták gazdasági tanácsadója volt (első hiba: még emlékszik a párt liberális korszakára), majd a részben vezetésével kidolgozott korszerű jegybanktörvény életbe lépése után Antall József nem hosszabbította meg a mandátumát (mert elkövette második hibáját: aláírta a Demokratikus Chartát). Surányit Horn is vonakodott újra jegybankelnökké kinevezni, csak Bokros Lajossal egy “csomagban” fogadta el a személyét. Később viszont a miniszterelnök visszaélt egy, az MNB által készített elemzéssel, amelyben a pártok várható gazdaságpolitikáját véleményezték. Horn egy választási gyűlésen arra hivatkozott, hogy az MNB irreálisnak tartja a Fidesz programját (s ez volt a harmadik hiba). Van azonban Surányinak egy negyedik hibája is, ami a személyiségéből fakad: gyakorta nem tanáros magyarázó, hanem fölényes kioktató hangon beszél a nála közgazdaságilag kevésbé felkészültekkel. Ilyeneket pedig nem nehéz találni. A kormányban különösen nem.
Ezeket a hibákat a Fidesz legbelsőbb körei nem bocsátják meg neki. Nem bocsátották meg akkor sem, amikor hatalomra kerültek. A frissen kinevezett miniszterelnök például nem akart vele szóba állni. Csak gazdasági tanácsadói, nem utolsósorban pedig Járai Zsigmond és Chikán Attila közvetítésének köszönhető, hogy idővel békés kép kezdett kialakulni. Mint látjuk, a béke illúziónak bizonyult: a miniszterelnök újra kiásta a csatabárdot. Az új szereposztásban Boros Imrét Orbán Viktor alakítja, magyar hangja Csurka István. A MIÉP-pel az előszobában, csatabárddal a kézben nehéz lesz eloszlatni ezt a mély bizalmi válságot ott, ahol annak a helye volna: fehér asztal mellett. –
