Készen állunk a tőkeemelésre, amennyiben azt a Konzumbank helyzete megkívánja – hangoztatták az MFB vezetői tavaly decemberben, amikor a kis- és középbanki kategória mezsgyéjén mozgó társaság privatizációját meghirdették. A helyzet ezek szerint most megkívánta, ugyanis a fejlesztési bank 500 millió forinttal pótolta ki a leánybank jegyzett tőkéjét, s ehhez 2,25 milliárd forintot utal át, azaz az ügylet 450 százalékos árfolyamon jött létre.
Visszatérve a múlt évi privatizációs tenderre, a tervezett értékesítés során az MFB kezében lévő 91,71 százalékos, s a közvetlen állami tulajdont képező 3,54 százalékos részvénycsomag találhatott volna új gazdára. Jóllehet, az eladók a télen még deklaráltan a reménybeli új tulajdonostól várták a tőkeinjekciót, s annak kívánatos mértékét leggyakrabban 2,5-3,0 milliárd forintra taksálták. Mondván, a kibővülő alaptőkével az amúgy inkább a kisebb ügyfelekre – a lakosságra, illetve a kis- és közepes vállalkozásokra – ,,szakosodott” Konzumbank nyithatna a nagyobb cégek irányába is: megemelhetné az egy kérelmezőnek egyszerre kihelyezhető hitelösszeg nagyságát.
MEDDŐ KÍSÉRLETEK. A Konzumbank eddigi privatizációs törekvései azonban meghiúsultak, pedig az értékesítők az idő előrehaladtával már a megszabott limitártól is hajlandóak lettek volna eltekinteni. A tavaly decemberben meghirdetett kétfordulós pályázat első körében egyedül a Quaestor-csoporttól érkezett be pályázat. A sikeres adásvételhez viszont az kellett volna, hogy a kérő befektetési társaság legyen (nem pedig értékpapír-kereskedő cég), s akkoriban úgy hírlett, a Questornak az átalakuláshoz szükséges 1 milliárd forintja sincs meg készpénzben, csak értékpapírokkal kiegészítve. Az első hiányosság a hitelintézeti, míg a második az értékpapírtörvényt sértette.
Az állami tulajdonos látszólag azóta sem mondott le a hitelintézet kiárusításáról, bár a kezdetben tapasztalható lelkesedés az utóbbi időben mintha kissé lanyhult volna. Gansperger Gyula, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. vezérigazgatója július végén még azt jelentette be, hogy szervezete az ősszel új pályázatot ír ki a bank értékesítésére. Ehhez hasonló szándékról, ám már lényegesen árnyaltabban nyilatkozott Szász Károly, a még eladósorban lévő hitelintézet új vezérigazgatója is, akit a társaság minap lezajlott rendkívüli közgyűlése választott meg a leköszönő Szabóné Pákozdi Éva helyére. Szász, aki már gyűjtött tapasztalatokat néhány hazai pénzintézetnél – a Magyar Külkereskedelmi Banknál, a CIB-nél, a HypoVereinsbanknál -, így fogalmazott: a Konzumbank életében most a belső konszolidáció következik, egyszersmind a felkészítés a privatizációra. S bár mindössze egy hónap telt el az ÁPV Rt. és a Konzumbank első emberének megnyilatkozása között e témában, az előbbi által beígért pályázati kiírás helyett Szász Károly mindössze annyit jelzett, hogy a hitelintézet sorsáról várhatóan november tájékán döntenek, majd ennek függvényében határozzák meg a követendő stratégiát.
RÁÉRŐSEN. Úgy tűnik, az MFB leánybankjának kiházasítását ma már közel sem tekintik annyira egyértelmű megoldásnak, mint tavaly decemberben. Az új bankvezér a megválasztását követő sajtótájékoztatón a privatizációt csak az egyik lehetőségként említette, két másik mellett: a hitelintézet megerősítése az MFB-csoporton belül, illetve egy másik bankba való beolvasztása. (Ez utóbbi variáció kapcsán egyébként pénzügyi körökben a Postabank neve merült fel.) Ami viszont már biztos: nem mindegy a bank sorsát illetően, hogy a házon belül mostanság folyó vizsgálatok – amelyek az eszközminősítés gyakorlatát, a treasuryt és a számítástechnikai rendszert térképezik fel – milyen eredménnyel zárulnak.
Július végétől augusztus utolsó napjáig – azaz a vezetést váltó és a tőkeemelést szentesítő rendkívüli közgyűlésig – persze történt egy és más a Konzumbank háza táján, aminek következtében a rangsorban az addigiaknál valamelyest hátrébb sorolódott a privatizáció. Gyakorlatilag maga a bank léte került veszélybe, fő mutatói egyre gyalázatosabb szintre süllyedtek. Július első napjától augusztus végéig ugyanis számszerűsítették az egyes váltó- és részvényügyletek miatt bekövetkezett tőkevesztést (egy portfóliókezelési ügylet kapcsán például félmilliárd forintot meghaladó veszteség keletkezett), s a hitelintézet a féléves záráskor meglévő több mint 880 millió forintnyi céltartalékot megfejelve kénytelen volt további közel 870 milliót megképezni. A röpke két hónap alatt a Konzumbank saját tőkéje több mint egymilliárd forinttal, a 4,5 milliárdos jegyzett tőke alá esett, megsértve ezzel a hitelintézeti törvényt. Az azonnali tőkepótlás, így a rendkívüli közgyűlés tehát elkerülhetetlenné vált.
Egy biztos, a Konzumbank mostani tőkeemelésére a fejlesztési bank a várakozásokon felüli árfolyamon vállalkozott. Ennek nyomán a társaság jegyzett tőkéje 4 milliárd 531 millióról 5 milliárd 31 millió forintra duzzad, a saját tőke pedig – az augusztus 31-i állapotból kiinduló saját számításaink szerint – kerekítve 5,5 milliárd forintra hízik fel. “Az ilyen esetekben más bankoknál már alkalmazott tőkeleszállításos majd -emeléses módszer itt nem került szóba” – állítja Baranyay László, az MFB ügyvezetője, aki egy személyben a Konzumbank új elnöke lett, Pázmándi Gyulától véve át a stafétabotot.
KÖZÉPBANKI STÁUS. A Corvinbankkal megvalósított 1997. szeptemberi egyesülése óta ma már inkább középbanknak aposztrofálható Konzumbank 1998 végén mérlegfőösszege alapján a 20. helyen állt a közel negyven tagot számláló magyarországi banki toplistán. Az egyik fő erősségét, vagyis a fiókhálózatát tekintve viszont a jóval előkelőbb helyezést ért el ugyanebben a mezőnyben: 7. volt. Az idei esztendő egyelőre nem sejtet változást a hitelintézetnél e két jellemző adat tekintetében, annál is inkább, miután Szász Károly hangsúlyozta: a június 30-i mérlegfőösszeg nem sokat változhat az év végéig. Leginkább az éves eredményben várhatók változások az esztendő utolsó napjáig: míg eddig a hitelintézet általában szerény nyereséggel zárta az esztendőket, a vezérigazgató a félévi egymilliárd körüli mínusz után 1999 végére 1,5-2,0 milliárdos negatív eredménnyel számol.
A Konzumbank életében megnyíló újabb fejezetről ma még nem tudni, pontosan miként végződik majd. Annyit azért kategorikusan kijelentett az új vezetőség, hogy a hitelintézet bezárása és felszámolása nem jöhet szóba. Többek közt azért sem, mert ez a megoldás, mint ismeretes, gyakorlatilag a legköltségesebb variáció lenne. Szakértői körökben jelenleg a legvalószínűbbnek egy másik bankkal való összeolvadást tekintik, de a jelenlegi, az MFB-csoporton belüli státus megtartása sem kizárt. Egyebek mellett azért – s ezt a bank új vezetése is felemlítette érvként -, mert a nagy nemzetközi bankfúziók árnyékában manapság fölöttébb nehéz egy kis vagy közepes hitelintézetet privatizálni.
