Huszonnégy órás műszakban dolgoznak a diailízisgépek a porrá zúzott török városokban, hogy megmentsék a romok alól kiszabadított, életükért küzdő áldozatok testét a teljes kiszáradástól. Közben a romokat a Márvány-tengerbe öntik. Eltüntetve ezzel a korrupcióverte hanyag építkezés nyomait, lehetetlenné téve a kártérítési pereket. A kormány turisztikai minisztere azt mondta a parlamentben: “A földrengés elsöpört minden ideológiai érvet. A török politikai és közigazgatási rendszer is a romok alatt hever.”
Törökország nemcsak geológiai, hanem politikai törésvonal mentén is fekszik. Az amerikai stratégiai koncepció elsőrendű bástyája Európa és Ázsia választóvonalán s egyben a kapocs a Balkán és a Közép-Kelet között. Sorsfordító jelentősége van a washingtoni globális stratégia és egy sor válságrégió számára, hogy miképpen alakulnak belpolitikai viszonyai, gazdasági és nemzetközi kapcsolatrendszere.
Ami a belviszonyokat illeti, a romok között egy eddig nem ismert jellegű tömegfelháborodás moraja hallatszik. A lakosságnak rá kellett döbbennie, hogy szigorú és paternalisztikus állama, a “devlet baba” (állampapa) a legnagyobb ínség órájában megbízhatatlanná és akcióképtelenné vált. A közigazgatás lebénult, késtek a mentőosztagok.
TÖRÖKORSZÁG KATALÓNIÁJA. Még a hadsereg is lassan mozdult. A török vezérkar, amely a hivatalos állami ideológia szerint a kemáli laikus mohamedán államhatalom garantálója – s a színfalak mögött a hatalom igazi birtokosa – évtizedek óta először politikai defenzívába szorult.
Gazdaságilag a katasztrófa éppen az expanzió egyik különlegesen értékes időpontjában sújtotta az országot. A török GDP volumene húsz évvel ezelőtt egyharmada volt Svédországénak, most nagyobb annál. Itt működik Európa legnagyobb textilipara és Isztambul egyik elővárosában található a legnagyobb elektronikai bázis Szöul és Nyugat-Európa között. A földrengés éppen egy olyan régióra zúdult, amelynek gazdasági erejét az Economist Katalóniáéhoz hasonlította, s amely az ország 200 milliárd dolláros GDP-jének egyharmadát adta. Innen érkezett a vállalati adóbefizetések 40 százaléka. A földrengés közvetlen utóhatásaként az idén a GDP a vártnál minimum 5 százalékkal lesz alacsonyabb.
A gazdasági kár legalább megközelítő pontossággal mérhető. Az új típusú politikai bizonytalanság azonban kiszámíthatatlan következményekkel járhat.
Látványosan nőtt a szakadék az ultranacionalista szélsőjobboldal és a politika többi irányzata között. Nyilván a kis magyar glóbuszon is érdeklődést kelthet, hogy Törökországban is működik a kereskedelmi televíziók feletti ellenőrzést garantáló állami szerv, amely a szélsőjobb nyomására hétnapos szilenciummal sújtott egy túlságosan realisztikus tudósítást közvetítő kereskedelmi tévét, öt másik ellen pedig vizsgálatot rendelt el. A szervezet közleménye is érdeklődést kelthet. Eszerint “olyan tudósítások, amelyek a hatóságok cselekvőképtelenségét tükröznék, nincsenek összhangban a közlés szabadságával.”
NEM LESZ TÖBB GÖRÖG VÉTÓ? A szélsőjobb leglátványosabb csődjét az egészségügyi miniszternek az a rasszista tébolyt tükröző rendelete váltotta ki, amely “a török vér tisztasága érdekében” megtiltotta volna Görögországból érkező vérkészítmények felhasználását. A ma még rejtelmes és be nem látható fordulatokat ígérő reakció éppen ezen a neuralgikus ponton következett be.
A görögök fantasztikus gyorsasággal reagáltak a katasztrófára. Segélyosztagaik elsőként jelentek meg a helyszínen. Athén polgármestere Isztambulban török kollegájával együtt irányította a segélyek szétosztását. A török sajtó ésszerűen reagált. Az egyik legnagyobb, egyébként nacionalista hajlandóságú napilap első oldalán görög nyelvű főcímmel köszönte meg a segítséget.
Egyelőre a kombinációk világába tartozik, hogy milyen következményei lehetnek ennek a látványos hangulatváltozásnak. Teljes fordulatot a történelmi terhek és a két ország közötti ellentétek sokrétűsége miatt aligha hozhat. Van azonban egy lényeges pont, ahol hatással lehet Ankara nemzetközi helyzetére. Ez pedig az Európai Unióhoz fűződő kapcsolat. Brüsszel mindmáig elutasította Törökország minden, felvételre irányuló kísérletét. Nem egyetlen, de fontos érvként használta Görögország határozott elutasítását. Most első ízben hangzott el Athénból olyan utalás, hogy ezentúl nem vétózzák meg a Törökországnak szánt uniós pénzek folyósítását.
Az újjáépítés még csak álom a katasztrófa sújtotta vidéken. De nem lehetetlen, hogy mire majd befejeződik, nemcsak a házak lesznek újak, hanem a devlet baba államának jellege és ezzel Délkelet-Európa stratégiai gócának arca is. –
