Várható volt a múlt évről örökölt gabonapiaci és az idei sertéseladási fiaskók ismeretében, továbbá az esedékes szőlő-, bor-, és gyümölcsértékesítési zökkenők, végül a gazdademonstráció fenyegetése közepette, hogy nem lesz sima ügy a 2000. évi agrártámogatásokról folyó vitasorozat. Mégis meglepő, hogy ennyire nyíltan szembefordult a kormánykoalíció két vezető ereje. Pedig már a nyári politikai állóvizet is felkavarta az a konfliktus, miszerint Torgyán József még a szocialistákkal is lepaktálna, hogy kilobbizza a hőn áhított 413 milliárd forintot.
SOK A VITÁS KÉRDÉS. A büdzsé mellett még jó néhány, a mezőgazdasággal összefüggő kérdés élezi a kisgazdák és a Fideszes vezetők kapcsolatát. Az országgyűlés mezőgazdasági bizottságában parázs vita robbant ki egy újabb kisgazda törvénymódosító javaslatról. A kisebbik koalíciós párt irányítása alatt álló agrártárca azt indítványozta, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok védelme érdekében a parlament rendeljen el ingatlanértékesítési, átalakulási moratóriumot a mezőgazdasági szövetkezetek számára. Ezt nem csak az ellenzék nem fogadta el, de a Fideszes kollégák sem. Bánk Attila kisgazda frakcióvezető mély fájdalmában leszögezte: ezután nem fordulhat elő, hogy Fideszes képviselők büntetlenül szavazzák le a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) javaslatát.
Újabb látványos nézeteltérés is akad, hiszen a kisebbik koalíciós fél szeretné, ha helyben lakáshoz kötnék a földtulajdonlást. Szakértők szerint azonban a koalíciós konfliktusok sorozatának egyetlen fő oka van: a kért, de és meg nem kapott 413 milliárdos kiadási keret.
Politikai kibúvót is kínált Torgyán Józsefnek a kormánydöntés utáni nyilatkozatában Orbán Viktor miniszterelnök, aki maga jelentette be, hogy nem 413 milliárd forint, hanem ennél is több, az autópálya-programmal együtt 500 milliárd forint jut vidékfejlesztésre.
Kérdés, elfogadja-e, s a már az idén vállalt és a jövő évi kassza terhére indított piacbefolyásoló intézkedések árnyékában egyáltalán elfogadhatja-e Torgyán ezt a magyarázatot, na és persze a “rongyos” 250 milliárdot. Az 1999-re szóló, minden idők legnagyobb összegű, 126,5 milliárd forintos agrárköltségvetési támogatási előirányzata ugyanis nagyon kevésnek bizonyult a tárca számára, amihez valós hivatkozási alapot is adott egyebek között a több mint 6 milliárd forintos kárt okozó ár- és belvíz, illetve az annál is csaknem másfélszer többe kerülő sertéspiaci intervenció. Nem is említve a tej- és gabonapiaci bomba hatástalanítását.
FRICSKA ORBÁNÉKNAK. Raskó György, a Magyar Demokrata Néppárt agrárszakértője, aki egyebek között a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója is, csak abban az esetben tartja elfogadhatónak, hogy a privatizációs bevételeket az FVM-nek folyósítsák – Torgyán ugyanis egyebek között ezt vetette fel -, ha kizárólag a mezőgazdaság elképesztő technikai lemaradásának felszámolására, műszaki fejlesztésre, a hatékonyság javítására jutnának e pénzek, kapacitások bővítésére viszont semmi szín alatt. Az esetleges visszaélések miatt ezt sem pályázatos, hanem normatív módon lehetne megvalósítani.
A bányajövedék növelése (szintén a szakminiszter ötlete) ügyes fricska Orbánéknak – ismeri el Raskó, de az MNB drasztikus kamatcsökkentése a monetáris egyensúly szempontjából már életveszélyes volna. Az sem lenne szerencsés, ha az orosz államadósság törlesztése jegyében ismét elavult Don 1500-as kombájnok, vagy rossz minőségű műtrágyaszállítmányok érkeznének az országba. Torgyán József egyelőre nem fejtette ki részletesen, így nem tudni, mit kell érteni a belső államadósság átalakításán. A volt államtitkár inkább azt javasolja, hogy a 413 milliárdos követelést vizsgálja felül az FVM. Az ebben 58 milliárd forinttal szereplő intézményfejlesztést és az erdészeti szakigazgatás intézményi korszerűsítését (17 milliárd forint) talán részben el lehetne halasztani. Az sem világos, mit kell érteni a “tárca tulajdonosi jogkörébe tartozó társaságok feladatainak ellátásával kapcsolatos” 7,6 milliárd forintos tételen, csakúgy mint az egyébként ma is európai színvonalú tejminőség-ellenőrzési rendszer “felállítása” és a “tejimport versenyképességét biztosító gazdasági beruházásokra” betervezett 19,6 milliárd forint felhasználásán. Kérdéses a biodízel programra kalkulált 9 milliárd forint létjogosultsága, hiszen a biodízel jelenleg annyira drága energiaforrás, hogy a legtöbb EU-országban is mellőzik. –
