Midőn Primakovot, a mai Oroszország állítóilag legnépszerűbb politikusát és a jövő évi elnökválasztás egyik komoly esélyesét Jelcin tavaly szeptemberben miniszterelnöknek nevezte ki, egy angol lap azt írta róla – korábbi foglalkozására célozván -, hogy a “KGB fénye csillog a szemében”. Azóta ez a fény szüntelenül ott világít az orosz kormánypolitika csúcsain. Sztyepasin, aki hozzá hasonlóan előbb bizalmat, majd a minap selyemzsinórt kapott Borisz cártól, éppen úgy az említett intézmény (pontosabban annak utószervezete) soraiból érkezett, mint Putyin, a pillanatnyi utód.
Ha ma Oroszországról esik szó a nemzetközi média világában, akkor vagy e rendőr-miniszterelnökök gyors váltakozásának okairól, vagy az éppen esedékes, véres és kegyetlen határháborúkról szól a mese. (Most éppen Dagesztán van soron.)
MEDDŐ IGYEKEZET. Mindeközben a külvilág egy félreérthetetlen amerikai döntést követve immár majd egy évtizede a “Russia first”, azaz “Oroszország mindenekelőtt” politikának a nyomvonalán halad.
Az éppen hatalmon lévő elnököt (előbb Gorbacsovot, majd Jelcint) egy nyugaton elképzelt orosz demokratikus átalakulás biztosítékának tekintik. Ennek megfelelően vörös szőnyeget terítenek minden, az utódlási harc pillanatnyi “logikáját” tükröző elnöki szeszély által kiszemelt miniszterelnök elé.
Ez a stratégia egy évtized alatt semmivel nem hozta közelebb Oroszországot a Nyugat által önámító módon lehetségesnek tartott hatalmi-társadalmi modellhez. Sovány hozamáról évek óta folyik a vita anélkül, hogy ezt a stratégiát módosították volna.
Lényegesen kevesebb szó esik ennek a gazdasági vetületéről. Arról, hogy az Oroszországnak nyújtott kölcsönök és hitelek, az adósságok sorozatos átütemezése van-e bármilyen hatással Moszkva magatartására.
A koszovói háború legkritikusabb időszakában szinte a végsőkig kiéleződött Moszkva és Washington viszonya. Amerikai ösztönzésre mégis azokban a napokban hagyott jóvá a Nemzetközi Valutaalap egy 4,5 milliárd dolláros hitelcsomagot. (Az IMF gyakorlatilag “kifizette” az éppen felé esedékes orosz adósságtörlesztést.) Röviddel utóbb a hitelező államok Párizsi Klubja átütemezett 8 milliárd dollárnyi tőke- és kamattörlesztést. Hasonló irányba halad a banki hitelezők londoni klubja, s Moszkva most a szovjet korszakból visszamaradt adósságteher sorsának teljes felülvizsgálását sürgeti.
Mindezek alapján a minap a Financial Times egy haragos cikkben új vitát nyitott. Azt írta, hogy Oroszország “nem érdemli meg ezt a kezelést és nincs is rá szüksége”. Indokolás: a moszkvai központi bank folyamatosan hazudott az IMF-nek. A jegybank készleteiből nagyszabású átutalásokat eszközöltek egy Jersey szigetén lévő orosz leánybanknak, és ezzel “a központi bank hamis képet adott az ország pénzügyi politikájáról”. Továbbá: elsősorban az olajárak emelkedése miatt az orosz folyó fizetési mérleg már tavaly csaknem 7 milliárd, az idei év első negyedében pedig több mint 5 milliárd dolláros aktívumot mutatott, miközben a devizatartalékok csökkentek. A magyarázat az, hogy az országot a kormány tudtával kirabolják.
A legújabb botrány: a Bank of New Yorkon keresztül 10 milliárd dollárnyi moszkvai pénzt mostak “tisztára”; ez az orosz GDP 6 százalékának felel meg, egyben világrekordnak számít a feltárt pénzfehérítési akciók sorában. Az amerikai nyomozók szerint öt év alatt 136 milliárd dollár hagyta el Oroszországot – függetlenül attól, hogy az éppen esedékes kormányfőnek mi csillogott a szemében.
CINKOS HATALOM. A rubel megint gurul, noha nem abban az értelemben, mint a szovjet korszakban. És nem azért, mert a hatalom nem elég bátor, hogy megállítsa ezt az áramlást.
A hatalom partnere ennek a folyamatnak. Ha megállítaná, a világ nyersolajának 17, földgázának 25-30 százalékát termelő ország nem hivatkozhatna arra, hogy képtelen törleszteni összesen 157 milliárd dolláros teljes adósságát.
Valójában ennek a rosszul vezetett és korrupcióba züllött dúsgazdag országnak a különleges kezelését csak egy dolog indokolja: a hitelezők félelme. Mégpedig gazdaságon kívüli félelme. Az, hogy amennyiben Oroszország nem lenne “mindenekelőtt”, akkor kezelhetetlen hatalommá válhat és olyan kezekbe kerülhet, amelyek végül valamilyen kiszámíthatatlan nemzetközi konfliktust gerjesztenek. A “Russia first” gazdaságpolitikája a zsarolónak tett engedmények kockázatát választja a zsarolással való szembeszállás kockázata helyett. –
