Néhány nappal ezelőtt William Pfaff, az ameriikai újságírás egyik legbefolyásosabb alakja washingtoni Kína-szakértőkre hivatkozva azt írta: a Falunkung szekta ellen indított pekingi kormányoffenzíva a “legfigyelemreméltóbb esemény Kínában Mao halála óta”. Merész állítás. Hiszen a “Nagy Kormányos” 23 esztendeje halt meg, s azóta az ázsiai birodalom szinte hihetetlen változásokon ment keresztül.
A világ legnépesebb országa a modernizálás valóságos viharát élte át, amely a jövő század potenciális világhatalmává tette. Megtanulta alkalmazni a globalizáció korának kifinomult gazdaságvezetési és pénzügyi technikáit. Hongkong visszatérésével kezébe került a világ egyik legdinamikusabb pénzügyi központja és Peking (leg-alábbis eddig) eléggé hajlékony tudott lenni ahhoz, hogy ne zúzza szét, hanem befolyásolja és működtesse a hajdani brit koronagyarmat kapitalista gépezetét.
EGYPÁRTRENDSZER ÉS KAPITALIZMUS. Nyugati gondolkodás szerint az egészben eleve volt valami rejtélyes és zavaró. Hiszen radikális gazdasági és társadalmi változások mögött megmaradt a kommunista egypártrendszer mindezt ellenőrző hatalmi apparátusa. Olyan modell ez, amelyhez hasonlót mindmáig nem ismert a történelem.
Ebbe a konstrukcióba robbant be a kínai civilizáció régmúlt századainak valósággá vált kísérteteként a Falunkung-ügy. A külvilág csak most ismerte meg e misztikus szekta méreteit és befolyását, noha már 1992-ben létrejött és alapítója, Li Hong-csi két esztendővel később már Amerikába emigrált. A Falunkung a buddhizmus és taoizmus meditatív elemeit vegyíti a hagyományos légzési technikákkal. A szektaalapító azt hirdeti magáról, hogy követőinek mellkasába el tudja helyezni a “törvény kerekét”, amely “magasabb rendű fizikai és szellemi állapotba emeli őket”.
Ideje itt visszatérni a magunk civilizációjának (oly sokszor megkérdőjelezett) racionális világába és feltenni a kérdést: miért lett ebből éppen most Kínát megrázó politikai földrengés? Miért most jelentek meg a szekta tüntető hívei Pekingben a kormányzati negyed vöröstéglás falai előtt, s egyidejűleg még harminc kínai nagyvárosban? Miért most mondja a pekingi kormány, hogy a Falunkungnak hatalmas földalatti szervezete van, több mint 28 ezer alapsejttel? Miért most kürtölik világgá, hogy a kínai vezetőket kezelő 301. számú kórház parancsnoka, egy idős tábornok, valójában a szekta pekingi vezetője? Hiszen a kínai állam egyáltalában nem misztikus módon megszervezett belső elhárító szolgálatának minderről régen tudnia kellett.
ÖSSZEESKÜVÉSI TEÓRIÁK. Az ügyet a látszat szerint a koszovói krízis felhasználásával dramatizálták. Pekingi felfogás szerint a NATO koszovói támadása világstratégiai fordulat kezdetét jelentette. A kínai katonai főiskola rektora egy cikkében azt írta, hogy a NATO új stratégiája “első menetben ugyan a Balkánt célozta meg, végső támadási pontja azonban Kína”. Koszovó után Pekinget egy sajátos stratégiai paranoia kerítette hatalmába. A japán-amerikai védelmi szerződés megújításától az utóbbi hetekben kiéleződött tajvani feszültségen át a tibeti szeparatizmusig minden, akár ideiglenes eseményt úgy értékelnek, mint egy átgondolt amerikai stratégia részét, amelynek célja megakadályozni, hogy a modern Kína a következő században az Egyesült Államok hatékony riválisa lehessen.
A Falunkung, amelyről a pekingi vezetés szükségszerűen esztendők óta tudja, hogy több millió tagja van, s amely mélyen beágyazódott a hagyományos kínai társadalomba, hatásos eszköz lehet ennek az összeesküvés-teóriának az elfogadtatására. Nagy társadalmi változások idején Kínában mindig rendkívüli szerepet kaptak a vallási mezben jelentkező okkult és misztikus társaságok. Ám az is igaz, hogy ezek gyakran dinasztiákat buktató parasztforradalmak gerjesztőivé váltak.
Mindenképpen rejtélyes ügyről van szó. Senki nem tudja, hogy “a törvény kereke” merre gördül majd. Azt sem, hogy a hatalom ellenőrizni tudja-e majd haladási irányát. Egyszerre történnek egymással merőben ellentétes üzeneteket hordozó események. Végrehajthatatlan letartóztatási parancs az Amerikában élő és ügynöknek nyilvánított szektavezér ellen, s ugyanakkor eredményes tárgyalások az amerikaiakkal a belgrádi kínai nagykövetség lebombázásáért fizetendő kártérítésről. Új, 8 ezer kilométeres hatósugarú ballisztikus rakéta kipróbálása, illetve folytatódó megbeszélések Kína belépéséről a Kereskedelmi Világszervezetbe.
Csak két dolog bizonyos. Egyrészt, hogy a Falunkunghoz hasonló méretű és jellegű mozgalmat nem hogy Mao halála, hanem a kínai forradalom ötven évvel ezelőtti győzelme óta nem lökött felszínre a kínai társadalom. Másrészt: a hajszát valamire használni akarják. –
