Milyen szerep, lehetőség vár a jövő században a kis államokra, közöttük Magyarországra, a felgyorsult globalizáció során? – erre próbáltak választ találni a Nemzeti Agrárklub Egyesület által rendezett tanácskozáson. A kérdés égetően időszerű, hiszen – mint Glatz Ferenc, az MTA elnöke kifejtette – a jugoszláviai háború, mint a globalizáció árnyéka vetülhet a régióra, amely eltérítheti a következő évtized fejlődésének irányát is. A zárt, a szocialista integrációból éppen csak kikerült közép- és kelet-európai országoknak pedig amúgy is nagy erőpróba a visszakapcsolódás a világgazdaság vérkeringésébe.
Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezetője szerint Magyarország nem tehet mást, mint igyekszik megfelelni a globalizáció elvárásainak. Ennek fő akadálya, hogy nemzetközi mércével a legnagyobb hazai cégek is méreten aluliak, ezért nem képesek megfelelni a kibővült piac követelményeinek. A “növekedéshez”, megfeleléshez négy módszert ajánl a szakember. A térségben gyakori, hogy multi, illetve transznacionális társaságokkal “áll össze” a nemzeti vállalat. Bevált forma a stratégiai szövetség – ilyen például a Bestfoods-Globus mostanában “felturbózott” kapcsolata (Figyelő, 1999/10. szám) -, amelyben tulajdoni kapocs nélküli az együttműködés. A hasonló méretű nemzeti társaságoknak is érdemes szövetkezniük a megfelelő nagyság elérése érdekében. Segíthet “nagyobbnak látszani” az is, ha a nemzeti társaság átveszi az óriások hatékony marketingjét, esetenként az árbevétel 20 százalékát kitevő költséggel. Természetesen ez csak a megfelelő tőkeerővel rendelkező cégek számára megoldás.
A hazai társaságoknak egyelőre csak kis része kapcsolódott be a globalizációba – igaz e vállalkozások a magyar gazdaság termelésének 30-40 százalékát adják -, általában valamelyik multinacionális csoport “farvizén”. A gazdasági szereplők többsége még az integráció előtt áll. Ezeknek azonban csak egy része lesz képes valamilyen fokú kapcsolódásra, a másik része nem; az utóbbiak talán a helyi ellátásban állhatják a sarat.
Persze a globalizáció nem csupán bővülő, régiók közötti együttműködést, az áru és a tőke szabad áramlását, az erőforrások és a munkaerő nemzetközi versenyét jelenti; a társadalmi folyamatokat, az emberi érintkezés formáit, az információ, a kultúra átadásának módját is megváltoztatja, sőt az Internet közvetítésével akár a hagyományos iskolarendszer létjogosultságát is megkérdőjelezheti.
