Csalódottságának adott hangot 1999 elején az Európai Bizottság, amiért Portugália nem törekszik jobban költségvetési deficitjének csökkentésére. A testület figyelmeztetése szerint a gazdasági aktivitás jelenlegi magas szintje mellett megvalósítható lenne a deficitráta gyorsabb leszállítása. A bizottság – miközben elismerését fejezte ki a lisszaboni kormánynak az állami egészségügy, a közigazgatás és a tb-rendszer tervezett reformjáért – emlékeztetett arra, hogy ezek továbbra is olyan kockázatos területek maradnak, amelyek az állami kiadásokat újra a veszélyzónába taszíthatják.
Brüsszel szerint ha a jelenlegi gyors gazdasági növekedési trend kifullad, akkor a deficit túllépheti azt a GDP 3 százalékának megfelelő limitet, amelyet az EMU tagországai betartani kötelesek. Aggodalomra ad okot az infláció is. Portugália és Írország az a két tagállam, ahol az Európai Központi Bank (ECB) által kitűzött 2 százalékos “árstabilitási” küszöb feletti a drágulás éves üteme. Portugália februári inflációs mutatói szerint a havi áremelkedési ütem változatlan, és az éves átlagos infláció 2,9 százalékra emelkedett.
Sousa Francót megnyugtathatja az a tudat, hogy ezek a gondok csupán mellékhatásai annak a pozitív átalakulásnak, amelyen Portugália a közös valuta bevezetésére irányuló elszánt erőfeszítései során keresztülment. Az infláció például azért magasabb, mint a többi euró-országban – szól az érvelés -, mert a gazdasági növekedés is sokkal erőteljesebb. A tavaly regisztrált 4,0 százalékos rekord után a GDP bővülése 1999-ben 3,5 százalékra, jövőre pedig 3,2 százalékra csökken, ezt ütemet azonban várhatóan már hosszabb távon is tartani lehet. Portugália gyakorlatilag 1 százalékponttal növekszik gyorsabban, mint az európai uniós átlag; a hajtóerő a belföldi kereslet. A lakossági és a közületi fogyasztás tavaly 4,5, illetve 3,5 százalékkal bővült, ami a GDP 75 százalékát teszi ki, miközben a befektetések 9,4 százalékkal duzzadtak. A fogyasztásra ösztönzőleg hatott a kamatlábak jelentős csökkenése: az elmúlt három évben az euró-felkészülés idején kevesebb mint a felére estek a kamatok.
Ilyen körülmények között a közgazdászok elkerülhetetlennek tartják, hogy az infláció kissé gyorsabb legyen, mint az euró-térség többi országában. A kormány azt tűzte ki célul, hogy az 1998-as 2,8-ról 2,0 százalékra csökkentik az áremelkedések ütemét. Ugyanez igaz a költségvetési hiányra, amelyet a folyó évre várható 2,0 százalékról 2000-re a GDP 0,8 százalékára szeretnének lefaragni.
Ha a portugál infláció nincs összhangban a többi eurós országgal, annak a bérekre lehet káros hatása, illetve az emelkedő munkaerőköltségek ronthatják az ország versenyképességét. Januárban a kormány beleegyezett, hogy a közigazgatási alkalmazottak 3 százalékos béremelést kapjanak, részben a várakozásoknál jóval magasabb 1998-as infláció kárpótlásaként. A közgazdászok becslése szerint – figyelembe véve az adó és egyéb kedvezményeket – a közalkalmazotti bértömeg az idén várhatóan 7 százalékkal fog növekedni.
Az euró bevezetésének felkészülési időszakát megelőzően Portugália az emelkedő munkaerőköltségeknek az exportra gyakorolt hatását az escudo leértékelésével ellensúlyozta. Az euró-térségen belül azonban már csak fiskális intézkedésekkel lehet megelőzni, hogy a munkaerőköltségek ne rontsák a versenyképességet. Ha ezt elmulasztanák, a korrekció sokkal fájdalmasabb lenne az alacsonyabb növekedés és az alacsonyabb foglalkoztatás miatt.
