Gazdaság

Trendben vagyunk

Európa informatikai (ICT) szektorának éves növekedési üteme tavaly 9 százalék volt. Ez az arány ugyan jóval meghaladja bármely más iparág azonos mutatóját, de mégis csak arra elegendő, hogy az öreg kontinens megkezdje az Amerikával szembeni hátrány lefaragását - derül ki az Európai Információtechnológiai Figyelő (EITO) című évkönyvből. Az alapos helyzetértékelés mellett a várható trendeket is felvázoló kiadvány - amelynek szerkesztésében az Európai Bizottság, az OECD és a hannoveri CeBIT szakemberei is részt vesznek - Magyarország esetében az iparág 10 százalékos növekedésével számol 1999-ben.

Világviszonylatban az Egyesült Államok évek óta nagyobb szeletet hasít ki magának az informatikai ipar tortájából, mint Európa. Míg Amerikában tavaly 518 milliárd ecu-t költöttek információtechnológiai (IT), illetve telekommunikációs termékekre és szolgáltatásokra, addig a Európában 437 milliárdot. Ez utóbbi összeg – amelyből megközelítőleg egyenlő arányban részesedett az IT és a telekommunikáció – mintegy 90 százalékát a nyugat-európai országok költötték el.

Ha a GDP-hez viszonyítjuk az ICT-kiadások arányát, akkor Európa lemaradása még nagyobb: míg Nyugat-Európában a GDP 2,34 százalékát fordítják erre, addig a tengerentúlon ez a szám 4,53 (Magyarországon a megfelelő ráta nem éri el az 1 százalékot sem).

Az EITO szakemberei arra számítanak, hogy az euró bevezetése katalizálni fogja a fejlődést, hiszen sokkal szélesebb körű és üzletileg megalapozottabb integráció válhat valóra, mint korábban. Az egységes pénz bevezetése azért is lökést adhat az ICT-iparnak, mert az áttérés kidomborítja az információtechnológiai rendszerek fontosságát, így várhatóan tovább fog nőni az euró-kompatíbilis eszközök, rendszerek, illetve a tanácsadók iránti igény. A felmérések szerint tavaly a teljes ICT-piacnak közel 11 százalékát tették ki az euróhoz kötődő kiadások, s nagyjából ugyanezt az arányt várják a folyó évre is. Közismerten jó “biznisz” az informatikusoknak a millenniumi bomba, az ezzel kapcsolatos átállás költségeiről hónapról hónapra egyre magasabb értékeket hallani. Ennek az az oka, hogy a cégek többsége lemaradásban van, így a tervezettnél többet kell költeniük, s ráadásul a beszállítókhoz, illetve a beágyazott rendszerekhez kötődően újabb és újabb problémák merülnek fel.

A vállalatokat a versenyképesség megtartásának igénye arra kényszeríti, hogy csökkentsék áraikat, rövidítsék a munkafolyamatok idejét, vagyis hogy újragondolják a szállítóktól a vevőkig való kapcsolattartás és munkaszervezés folyamatait. Az újraszervezés informatikai beruházások nélkül ma már elképzelhetetlen. Fontos hajtóerő lehet az elektronikus kereskedelem (mind a fogyasztókkal, mind pedig az üzleti partnerekkel történő elektronikus útra terelt üzletelés) elterjedése is, noha ezen a területen Európa messze Amerika mögött kullog, akár a szükséges alkalmazásokat, akár pedig a szabályzókat tekintjük. Jellemző a magatartásbeli különbség is, hiszen ezen a földrészen a legtöbb szervezet, amíg teheti, védekező állásba helyezkedik, ahelyett, hogy stratégiai szerepet szánna az elektronikus üzletelésnek.

Az európai egységes piacról és az információs társadalomról szóló forgatókönyv csak akkor váltható valóra, ha van kellőképpen kvalifikált szakembergárda. Körülbelül két éve azonban súlyos problémát okoz a jól képzett munkaerő hiánya, ez az egyik motivációja a vállalati fúziók rohamos terjedésének. Csekély vigasz, hogy Amerikában vagy Japánban éppúgy híján vannak az informatikusoknak, mint Európában. Az információtechnológiai és telekommunikációs piac évente 600 ezer új állást kínál, s ez a szám további 100 ezerrel nőhetne, ha megfelelő lenne a szakemberkínálat. Európában 500 ezer állás van betöltetlenül ezen a területen, s néhány év alatt ez a szám akár meg is háromszorozódhat.

A fejlődés másik “kerékkötője” az internetes alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz szükséges infrastruktúra hiánya. Európa legtöbb országában az amerikai sebességnél lassabban terjednek a telekommunikációs szolgáltatások, magasabbak az információ-technológiai és telekommunikációs költségek, hiányoznak a szabványok, a biztonsági garanciák, s ezt csak tetézik a kulturális és nyelvi különbségek.

Az IT-termékek és -szolgáltatások piacán a kereskedelmi mérleg minden európai országban negatív, s ez a tendencia várhatólag nem szakad meg. Míg 1996-ban az Európai Unió kereskedelmi mérlege ebben a szegmensben 18 milliárd ecu-s deficitet mutatott, addig egy évre rá már 23 milliárdos volt a hiány.

Az IT területén tapasztalható lemaradás csökkentéséhez elengedhetetlen a kutatás-fejlesztés erősítése. Ennek fontosságát elismerendő, az Európai Parlament tavaly a 2002-ig terjedő időszakra 3,6 milliárd ecu-t irányzott elő erre a célra az Információs Társadalom Technológiai Program keretében, s abból mintegy 850 milliónak megfelelő összeget az idén fognak elkölteni. A legnagyobb summát, a keret egyharmadát a technológiai fejlesztések és az infrastruktúra kutatására fordítják; további egyharmad az állampolgári teendőket megkönnyítő rendszerek és szolgáltatások fejlesztése, illetve a multimédiás eszközök és tartalmak kidolgozása közt oszlik meg, s ugyancsak a teljes összeg kétszer egy hatoda fogja az elektronikus kereskedelmet, illetve a távmunkára szolgáló kutatásokat szolgálni.

Az Internet-felhasználók számának növekedése tekintetében Közép- és Kelet-Európa megelőzi a kontinens nyugati felét, hiszen régiónkban az éves növekedési ütem 42 százalék, míg fejlettebb szomszédainknál csak 25. A legtöbb felhasználóval (akiknek vagy van saját Internet-hozzáférésük, vagy a munkahelyükön van e-mail címük) Németország és Anglia dicsekedhet, mindkét országban már másfél évvel ezelőtt 5 millió felett volt az “internetes népesség”. Nyugat-Európában jelenleg az internetezők mintegy 35 százalékára jellemző, hogy a munkahelyén vagy az oktatási intézményén kívül otthon is használja a világhálót, s a becslések szerint két év múlva ez az arány 55 százalékra fog emelkedni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik