BRUTTÓ KÖLTSÉGELSZÁMOLÁS. Nyugat-Európában, főként Skandináviában használatos modell; a BKV is ebben gondolkodik. A szerződő felek megállapodnak egy bruttó kilométerárban, melynek alapján kiszámolják, hogy a vállalkozó értékben mennyit teljesített, s ezt az összeget fizeti ki
a megbízó. Az üzemeltető bevétele tehát nem függ az utasforgalomtól és a jegyeladástól.
Az üzemi paraméterek meghatározása, megváltoztatása az alvállalkozásba adó feladata.
NETTÓ KÖLTSÉGELSZÁMOLÁS. Szintén elterjedt Nyugat-Európában. Az üzemeltető itt már kockázatot is vállal: őt illeti a jegybevétel, s csak az eleve veszteséges, de az ellátottság miatt szükséges – gyér forgalmú – vonalak után járó különbözetet ellentételezi a megbízó, amely ebben az esetben már nem közlekedési vállalat, hanem közlekedési hatóság.
DEREGULÁCIÓ. Csak Angliára jellemző, ott is Londonon kívül. A szabad piaci versenyen alapul. Bármely cég bármilyen vonalat kijelölhet, s a tarifát és a menetrendet is maga határozza meg, vállalva ezzel az összes kockázatot. A hatóságnak bejelenti, hogy A és B pont között járatot óhajt indítani, megkapja rá a jogot, s ha nem jönnek be a számításai, megszünteti azt.
A menthetetlenül veszteséges vonalak üzemeltetése itt is a nettó alapú költségelszámolás szerint történik. Ezekre a vonalakra pályázatot ír ki a város, és a különbözetet kifizeti.
