Mindössze egy biztosító rendelkezik saját, a magyarországi társaságot külön értékelő minősítéssel a hazai piacon. Az Ahico idén januárban jutott hozzá az S&P besorolásához (AAA), amelyet a biztosító megrendelésére – azaz díj ellenében, és nem a maga “kedvére” – adott ki a cég. A szóban forgó társaság abban is a kivételek között szerepel, hogy nem csupán anyatársaságát értékelték a minősítők – a S&P és a Moody’s egyaránt a legmagasabb fokozatra -, hanem kapott egy csoportra vonatkozó, konszolidált besorolást is. (A minősítések értelmezéséről lásd külön írásunkat.) Hangsúlyozottan ilyen bizonyítványa van még tavaly ősztől a S&P-től a Hungária Biztosítót is magában foglaló Allianz Csoportnak, ami hasonlóan az Ahico-tulajdonos American Insurance Group (AIG) számára kiadotthoz – a legerősebb fokozatba tartozik.
Az AIG-t egyébként rögtön három társaság értékelte ugyanígy: a S&P és a Moody’s mellett az éppen százéves A. M. Best is, amely kifejezetten biztosítókat tesz a mérlegre. Nála a Magyarországon működő társaságok tulajdonosai közül az AIG-n kívül mindössze a Zürich Biztosító anyavállalata szerzett besorolást, mégpedig a második legjobbat (A+). A Zürich egyébként azon kevesek közé tartozott, amely a Figyelő kérdésére az értékelés mögé is látni engedett: minthogy a társaság és a BAT Financial Services nemrégiben egyesült, minősítése az átszervezés és összecsiszolódás keltette feladatok révén legutóbb valamelyest gyengült. Nem változott ellenben a Groupama besorolása azt követően, hogy megvásárolta az Európa-GAN francia tulajdonosát. A S&P janu-ár végén kiadott újabb osztályzata (A+) a cég szerint azt mutatja, hogy Franciaországban rendkívül nagy a csoport tőkeereje és erős a piaci pozíciója.
A biztosítók közül csak a Signal és a Magyar Exporthitel Biztosító nem rendelkezik semmilyen minősítéssel. Jóllehet az ABN Amro Mébit közvetlen tulajdonosának, az ABN Amro (Magyar) Banknak sincs semmilyen besorolása, a tulajdonosi sorban eggyel feljebb lépve az ABN Amro NV-nek persze már van.
A társaságnak az S&P és a Moody’s mellett az IBCA adott minősítést, az utóbbi AA+-t. Ahol egyáltalán minősítést találunk, ott többnyire az S&P volt az “elkövető”. Ez a cég mintegy 4 ezer biztosítót értékel rendszeresen a világon, s erről a tudásáról azután “több bőrt is le tud húzni”.
Az Interneten hozzáférhető, rendre aktualizált minősítések mellett a biztosítók egyrészt – a nem banki pénzügyi szolgáltatók között – feltűnnek a S&P TOP 500 vállalati rangsorában (amely legutóbb éppen két hete jelent meg). Emellett immár három éve a díjbevétel alapján rangsorolt biztosítói TOP 200-as listát is közöl az S&P (a legutóbbi, tavaly őszi – még az 1997-es pénzügyi év adataira alapozó – rangsor első tíz tagját lásd táblázatunkban).
A biztosítókat mintegy húsz éve értékelő intézmény tavaly – egyrészt kategóriái szöveges értelmezésében, másrészt egyáltalán a biztosítói besorolások elnevezésében – gyökeres változtatásokat hajtott végre. Más pénzügyi intézményektől különbözően a biztosítóknál a stabilitást hagyományosan abban mérik, hogy milyen a kárkifizetési képességük (Claim Paying Ability – CPA). Korábban ezzel a névvel illette tevékenységének ezt az ágát az S&P is, ám tavaly óta – hogy ezentúl ennél átfogóbb minősítést jelezzen – maga az elnevezés is utal a társaságok pénzügyi erejének besorolására. Nem csupán az S&P-t, hanem valamennyi biztosítói minősítőt érinti viszont az a “divat”, amely a biztosítói, mi több, jóval tágabb értelemben a pénzintézeti piac konszolidációjára rímel: egyre gyakrabban csoportszintű besorolásokra (Intercompany Pool) kötnek szerződést. Ezt mutatja a Duff&Phelps példája, mely cég hozzávetőleg egy éve vezette be a konszolidált kárkifizetési képességről szóló besorolásait.
Nálunk azonban nem ezek a folyamatok magyarázzák, hogy helyi cégére vonatkozó besorolás megrendelését továbbra sem tervezi egyetlen itteni biztosító sem. A megkérdezettek többsége egyszerűen szükségtelennek tartja ilyen osztályzat beszerzését, s ezt az álláspontot legfeljebb azzal enyhítették, hogy “egyelőre” nem tesznek ilyen irányú lépéseket. Egynéhányuk mindehhez azért hozzáfűzte, hogy számára tökéletesen elegendő a tulajdonosa pénzügyi erejének ily módon való értékelése nem véletlen, hiszen az anyatársaságok szinte kivétel nélkül valamennyien a kategóriák legfelső körébe, a legalább szimpla “A”-val megjelöltek közé tartoznak. A majdani besorolást legingább valószínűsítő Winterthur azt is hangsúlyozta, hogy ilyen feladatra belföldi társaságot kérne fel.
