Viszonylag kevesen vannak ugyan még Magyarországon a luxusutazásokat vásárló ügyfelek, a piacot, folytonosan megújuló igényeikkel, gyakorlatilag ők tartják mozgásban. Akadnak köztük, akik új úti célokra vadásznak, vannak akiket kimondottan csak a szolgáltatások magas színvonala érdekel, és persze olyanok is, akik egyszerűen csak valami izgalmas kalandra vágynak. Az utazási irodák kínálata ennek megfelelően bővül és változik: egyre több az egzotikus úti cél, az all-inclusive szolgáltatás (a viszonylag magas részvételi díj vagy szállásköltség kifizetése után a vendég szabadon ehet, ihat, használhat bármit), illetve a sport- és kalandtúra.
A vastagabb pénztárcájúak továbbra is előszeretettel utaznak Afrikába, a Távol-Keletre, illetve a karib-tengeri, polinéziai és óceániai szigetekre. Egy-egy ilyen 10 napos, dél-tengeri út ára – a szállodai ellátás színvonalától függően – akár a 800-900 ezer forintot is elérheti (a polinéziai Bora Borában egy 9 napos, téli üdülés, ötcsillagos szállodában, reggelivel, repülőjeggyel együtt például 858 ezer forintba kerül), de nagyjából ugyanennyit kell leszurkolni egy 30-37 napos, ausztráliai vagy észak-amerikai fly and drive túráért is (repülőút plusz autós körutazás, gyakran egyéni szervezéssel). Az egzotikus szigetekkel ellentétben a mediterrán hajóutak népszerűsége gyakorlatilag nem változott az elmúlt esztendőkben (egy-egy nagyobb iroda is csak 100-150 főt tud beszervezni ezekre egy évben). Ez részben drágaságuk következménye (egy közepesnek mondható kabinosztály heti 300 ezer forintba kerül, ellátással, kikötői illetékekkel együtt), részben a korlátozott kínálaté. “Főszezonban szinte alig lehet jegyet kapni, mert a nyugat-európai turisták már jó előre lefoglalják a helyek nagy részét” – tudtuk meg Tornallyay Évától, a Tensi Tours referatúra vezetőjétől.
A luxusutak másik csoportja nem is annyira az úti cél különlegessége vagy távolsága, sokkal inkább a szállodai ellátás, illetve az ott igénybe vehető szolgáltatások színvonala miatt kerül több százezer forintba. Egyre több iroda szervez all-inclusive utakat olyan tipikus, charter járatos helyekre, mint Mallorca, Korfu vagy Ibiza. De ennél jóval közelebb is el lehet ütni az időt luxus körülmények között: napi 22-24 ezer forintért már Ausztriában is találni ötcsillagos, tenisz- és golfpályával felszerelt, all-inclusive szállodákat. Ezek az úgynevezett incentive utak, vagyis a cégek által finanszírozott ösztönző turizmus talán legtipikusabb célpontjai.
Az utóbbi években egyre divatosabbá váló sport- és kalandtúrák résztvevői nem a kényelem, hanem a kaland – a siklóernyőzés, a vadvízi evezés, a helikopteres síelés – kedvéért utaznak, egyelőre csak a szomszédos vagy nyugat-európai országokba. Nem mintha az utazási irodák nem kínálnának elég amerikai vagy nepáli vadvízi túrát, de a magyar utazóközönség még nem tart ott, hogy több mint 300 ezer forintot kifizessen egy egyhetes coloradói nomád raftingolásért. Tisztában vannak ezzel a külföldi irodák is, ám úgy gondolják, hogy érdemes idejekorán tudatosítani az emberekben, hogy léteznek ezek az utak, mert a kínálat előbb-utóbb megteremti a maga keresletét. Ez a gondolkodásmód egyébként tipikusnak mondható a nyugat-európai utazási irodák körében, amelyek óriási utazási potenciált látnak Közép- és Kelet-Európában. Ennek kiaknázására azonban még várniuk kell, mivel a fizetőképes kereslet egyelőre messze elmarad a kínálattól. Ráadásul az utak ára – az infláció és a forintleértékelés miatt – csaknem 20-22 százalékkal emelkedik évente. Ennek ellenére a külföldi irodák egyre több és egyre drágább ajánlattal árasztják el a magyar piacot, gyakran nem is eredménytelenül. Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy a lappföldi Mikulás-túrák ilyen népszerűek lesznek (az idei szezonban több százan vettek részt ilyen, 4-5 napos – husky-, rénszarvas- vagy motoros szános programokkal kombinált – családi utakon, fejenként átlagosan 200-250 ezer forintért), vagy hogy akad olyan cég, aki finnországi jégtörő hajóra küldi alkalmazottait, 4 napos incentive túrára, fejenként 265 ezer forintért.
