A német pénzügyminiszter összeütközött a vállalatokkal és veszített. A társasági adóra vonatkozó javaslatai nyomán kibontakozó tiltakozás lett bukásának közvetlen oka. Ám ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. Oskar Lafontaine már hivatalba lépése után összeütközésbe került az Európai Központi Bank vezérkarával, amikor a német konjunktúra élénkítésére az euró rövid távú kamatlábának csökkentését javasolta. Ezt megelőzően az euró születésének pillanatában konfrontálódott már jószerével az egész nemzetközi pénzügyi rendszer elitjével (élén az amerikai Fed hatalmasságaival) a dollár, az euró és a jen egymás közötti árfolyam-szabályozásának vereségre ítélt gondolatával. Ezen túlmenően van az ügynek egy mélyebb vonulata is, amelyet az jelez, hogy Lafontaine a kormányzó szociáldemokrata párt (SPD) elnöki posztjáról is lemondott. Ez a tradicionális szociáldemokrata értékrend és harci módszerek visszahúzódását jelenti a globalizáció korának új típusú kihívásaival szemben. Személyileg ez a „Schröder-vonal” abszolút győzelmét jelenti. Intézményesen pedig a szakszervezeti lobby gyengülését és azt, hogy a német szociáldemokraták is rálépnek arra az útra, amelyet legmarkánsabban az angol „New Labour” és személyében Tony Blair brit miniszterelnök politikája jelölt ki. Nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben gyengélkedő euró árfolyama nyomban megerősödött a New York-i tőzsdén.
