Kína kormánya kitartóan ragaszkodott az 1998-ra prognosztizált 8,0 százalékos növekedéshez, ami szerény visszaesést jelentett volna a megelőző évi 8,8 százalékhoz képest. A hivatalos adatok az első háromnegyed évben még csak 7,2 százalékot regisztráltak, ezért sokan kételkedtek a cél elérhetőségében. A negyedik negyedévre viszont már 9,0 százalékos GDP-bővülést mutattak ki, így az éves tervhez valamelyest sikerült közelebb kerülni. Mindazonáltal egyes vélemények szerint a hivatalos statisztikák – amelyek már nem adnak igaz képet a változó gazdaságról, amelyben hatalmas különbségek vannak régiók és szektorok között – túlbecsülik a valós folyamatokat. Az ipari termelés például tavaly novemberben állítólag 11 százalékkal bővült az egy évvel korábbihoz képest, míg a villamosáram-termelés, amelyet pedig általában az előbbi jó jelzésének tartanak, csak 2 százalékkal emelkedett. (Az optimista megközelítés szerint a mérsékelt energiaigény a hagyományos iparágak, például az acélipar visszaesését tükrözi, viszont még bőven van lehetőség növekedésre az újabb, kevesebb energiát felhasználó szolgáltatási ágazatokban.) A gyenge kereslet másik jele, hogy 1998 decemberének végére – éves szintre vetítve – 0,8 százalékkal csökkentek a fogyasztói árak, illetve 45 milliárd dolláros kereskedelmi többlet képződött. Ez utóbbi a behozatal visszaesésének tulajdonítható.
A jövőbeni növekedést illetően a kormány arra alapozza reményeit, hogy már mutatkoznak az első eredményei a gazdaság fellendítése érdekében – elsősorban az elmaradott belső országrészekben – tett, állami pénzekből finanszírozott infrastrukturális fejlesztéseknek. A Dresdner Kleinwort Benson tanulmánya már 1998 első félévének végén beszámolt a fellendülés első jeleiről. A pesszimisták szerint azonban lakossági keresletet gyengítő deflációs pszichológia igen mélyen gyökerezik.
A gazdaság egészében továbbra is gyenge a banki hitelállomány növekedése, bár a betétek 1998-ban csaknem 17 százalékkal gyarapodtak. A továbblépés érdekében, egy 270 milliárd jüanos kötvénykibocsátás révén szeretnék újratőkésíteni a kereskedelmi bankokat, hogy azok megtisztíthassák mérlegüket és újra hitelezhessenek. Egy másik, 100 milliárd jüanos kibocsátás infrastruktúra-fejlesztési célokat fog szolgálni. (A valuta január derekán egyelőre stabilnak mutatkozott, 1 dollárért 8,28 jüant adtak.) A kormány bízik az infrastrukturális programok sikerében. Ha valóban igaz, hogy lerakták az 1999-es fellendülés alapjait, akkor ez jó hír Ázsia többi részének is, hiszen Kína jelentős importőr a térségben.
Ugyanakkor számos tényező arra utal, hogy az idei is nehéz esztendő lesz. Amellett, hogy a kínai exportra nyomás nehezedik majd a gyengülő amerikai kereslet miatt, várhatóan a külföldi működőtőke-befektetések is zsugorodni fognak. A Guangdong International Trust and Investment Company (Gitic) csődje következtében arra is fel kell készülni, hogy Kína – az intézkedés elvileg progresszív volta ellenére – egyre szigorúbb feltételek mellett juthat hitelhez a nemzetközi piacokon. A Gitic ugyanis 1 milliárddal tartozik külföldi bankoknak, s ezek a megindult csődeljárás során nem kapnak kivételes kezelést.
