Már tavaly ősszel megjósoliták a szakértők, hogy az orosz válság által közvetlenül sújtott hazai cégek nehézségeit idővel megérzik a beszállítóik is. Schepp József, a Limpex Konzervipari Rt. vezérigazgatója a cég létszámcsökkentéséről tartott októberi tájékoztatóján ugyancsak megjövendölte, hogy a csomagolóeszköz-gyártók – az üveget, a konzervdobozt, a címkét és a kapcsolódó nyomdaipari termékeket előállító cégek – szintén nehéz időszak elé néznek. A minisztériumokban végül meghallgatásra találtak a “leghangosabban jajgató” vállalatvezetők, s lépések születtek az Ikarus, a gyógyszergyárak és a még nagyobb kört érintő konzervüzemek ügyében. Sőt, a tartósítóiparnak szállító agrártermelők veszteségeinek csökkentése is napirendre került, de ezzel a kormányzat lezártnak is tekintette a “vodkakrízist”. A csomagolóipar így már hiába jelezte gondjait, segítséget nem kapott.
Mivel időközben a forintárfolyam is stabilizálódott, a kedélyek megnyugodtak. Ekkor következett be a sajószentpéteri gyárbezárás, s a dolgozói tiltakozás. Bár erről sem a gyár tulajdonosának képviselői, sem a szaktárca illetékesei nem hajlandóak nyilatkozni, a bennfentesek állítják: talán már soha többet sem indítják be az üzemet.
A csomagolóeszköz-gyártók ugyan még nem kongatták meg a vészharangot, de némelyiküknek 10-30 százalékos – a leginkább sújtott üvegiparnak pedig csaknem 40 százalékos – árbevétel-kiesést okozott már eddig is az “éppen csak vegetáló orosz piac”. Tekintettel arra, hogy a csomagoló-ipari piacváltás általában körülményes, a veszteséglista tovább növekedhet. Ez megtörheti az ágazatban az elmúlt két-három évben tapasztalható, az ország gazdasági növekedését alaposan felülmúló évi 10-20 százalékos fejlődést. A dinamika az orosz válság hatására az idén – véli Viszkei György, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség főtitkára – legfeljebb az 5 százalékosra várt általános növekedést éri el.
Tavaly augusztusban mintha az 1991-92-es nagy gazdasági krízis ismétlődött volna meg: egy csapásra omlott össze az orosz piac. Leállt az odairányuló gyógyszer- és élelmiszerexport, s mindez azonnal jelentkezett a csomagolóeszköz-gyártóknál is, hiszen ma már ezek a cégek is rövid határidőre, sőt “just in time” ütemezésben szállítanak. E gyártóknak nem sok választása maradt – vagy azonnal leállítják az üzemet, s felszámolják a kapacitást, vagy raktárra termelnek, egyidejűleg pedig igyekeznek fizetőképes piacokat felkutatni. Ám ez utóbbi egyre körülményesebb, hiszen a fizetőképes nyugat-európai piacokon erős túlkínálat van csomagolószerekből. A magyar termelési színvonal ugyan a nyugati átlagot közelíti, s onnan származnak az alapanyagok és a gépek is, ám ugyanezen ok miatt a hazai gyárak árban nem tudnak aláígérni a külföldi konkurenciának. A nyugati megrendelőnek ilyen feltételek mellett általában nem érdemes az alig valamivel olcsóbb beszállítóval próbálkoznia, hiszen az akár évtizedes bejáratott kapcsolatok nagy biztonságot jelentenek.
Egyesek szerint ezen utóbbi szempont sodorta a kelleténél is nehezebb helyzetbe Magyarországon a világpiacon meghatározó amerikai Owens kettős érdekeltségét. A most bezárásra ítélt öblösüveggyár előtt az amerikai multi megszerezte 1995 végén az orosházi üveggyárat is. A tavaly márciusi újabb befektetést indokolta, hogy 1998 májusáig extra kedvezményekkel, támogatással segítették nemcsak az élelmiszer-feldolgozó, hanem egyebek között a csomagolóeszköz-gyártó hazai cégeket is korábbi keleti pozícióik visszaszerzésében, az akkor ígéretesnek tűnő FÁK-piacok meghódításában. Ez első ránézésre talán a vártnál is jobban sikerült, mivel nem csak a FÁK-igények szerint tradicionálisan üvegbe zárt zöldség- és gyümölcskonzervek kivitele növekedett meg, hanem az üveg közvetlen exportja is.
A két gyártó összevonása közelebbről szemügyre véve nem volt veszélytelen, hiszen a tartósítóipari cégek a termelésbiztonság érdekében két szállítótól rendelnek párhuzamosan csomagolást. Mivel pedig a Magyarországon monopol helyzetűvé vált Egyesült Magyar Csomagolóüveg Kft.-ben a két honi üveggyár a megrendelők szemében eggyé lett, megugrott az osztrák, cseh, sőt a lengyel, horvát üvegek importja.
Ennek nyomán az itthoni üvegek korábban szinte 100 százalékos részesedése 70 százalék alá csökkent. Vagyis az orosz piacvesztés most azért is különösen fájó, mert időközben belföldi piacának egy részét is elveszítette a magyar öblösüveg. A hajdani, 1990-es 324 ezer tonnás országos termelésből mindössze 170 ezer maradt a két gyárban. Elenyésző további mennyiséget, 3-7 ezer tonnát állít elő Salgótarján és Tokod, miközben az import több mint 92 ezer tonnára bővült. A diverzifikáció esélyei nem túl fényesek, hiszen a nyugat-európai fogyasztók kevés kivétellel a fémdobozba zárt készételkonzervet vásárolják; ezen az erősen behatárolt piacon aligha rúghat tehát labdába egy újabb, ráadásul közép- és kelet-európai szállító.
Ez tehát a háttere a sajószentpéteri gyárbezárásnak. S mivel az Owens már 13 millió dollárral fejlesztette orosházi üzemét, érthetően amellett tart ki, nem túl jók tehát a színes öblösüvegek előállítására szakosodott borsodi gyár esélyei: gazdasági szempontból nagyon is kézenfekvő lehet végleg bezárni, hogy ily módon némiképp javítani lehessen az öblösüveggyártásban kimutatható alig 50-60 százalékos kapacitáskihasználtságot. Ezt támasztotta alá Görbics Ferenc, az Egyesült Magyar Csomagolóüveg Kft. termelési és műszaki igazgatója is, aki megerősítette: a január13-i döntés alapján végleg bezárják a sajószentpéteri gyárat, s a színesüveg-kapacitást átcsoportosítják Orosházára. Az új üzleti stratégiában a belpiacra összpontosítanak, a cél minél nagyobb arányban visszaszorítani az importot. A jelenleg a termelés 9 százalékát kitevő közvetlen kivitel is bővülhet (ebből 1 százalék az ukrán és 0,1 százalék az orosz kiszállítás). A piacváltás megkezdődött, a hagyományos német, olasz megrendelők mellett új – belgiumi és angol – vevőket is meghódított a társaság a 600 kilométernél nagyobb távolságra is gazdaságosan szállítható kis – 0,15-0,20 literes – üvegekkel. A kínálkozó gyógyszeripari megrendelésre, a költséges sterilizáltüveg-gyártásra egyelőre nem vállalkoznak.
A több lábon álló csomagolóeszköz-gyártásban azonban általában nem annyira drámai a kép, mint a leginkább sújtott öblösüveg-előállításnál – állítják a csomagolási szövetségben. A konzervdobozelőállítók méltán bízhatnak meghatározó hazai és nyugati vevőikben. Az orosz gyümölcsléexport megtorpanásával szintén kevésbé keresetté vált üdítőital-csomagolások gyártói sem annyira kiszolgáltatottak – a Dunapacknak például számos ipari megrendelője van, a multinacionális Tetra Pak gyümölcslégyártó partnereinek bővül a hazai piaca, és amúgy is vigasztalódhat prosperáló tejipari ügyfeleivel. Nem is említve a nyomdákat, amelyek könnyen találhatnak újabb megrendelőket a kiesettek helyett. Kifejezetten ígéretes lehetőségeket kínál ehhez a csomagolósoknak például a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás keretében nyiladozó integráció.
A konzervdobozgyártók nem osztják a csomagolási szövetség optimizmusát, komoly vesztesnek tekintik magukat. S nem csak a cirill betűs konzervdobozok várhatóan csökkenő kereslete miatt, hanem mert az üveges konzervek zárófedelét is ők készítik. A hazai piac háromnegyedét képviselő – az évi 9 milliárd dolláros összforgalmú Crown Cork&Seal Company tulajdonában levő – Carnaud Metalbox nagykőrösi leányvállalatának 1998-ban 10 százalékos, egymilliárd forintos kiesést okoztak az orosz válság miatt leállt megrendelések. A tavaly 9,7 milliárd forintos árbevételű társaság 1,5 milliárd forint értékű exportja a délszláv államokba (Horvátországba, Jugoszláviába, Macedóniába), illetve Romániába és az orosz válságtól szintén sújtott Bulgáriába irányult. Az augusztustól leállt belföldi és bolgár rendelések miatt ma is mintegy egymilliárd forint értékű cirill betűs legyártott doboz, illetve dekorált lemez hever a raktárban, mindennek komoly finanszírozási vonzata van. Mint Détári Endre kereskedelmi igazgató elmondta, hiába adott a kormány a két ünnep között lehetőséget a kiszállított termékek utáni exporttámogatás igénylésére, majd később 7 milliárd forintos készletfinanszírozási hitelkeretet a konzervgyáraknak, a cégek nem tudták igénybe venni e lehetőségeket. (Az előbbit az óvatos bankok akadályozták, az utóbbit a háromnapos határidő nehezítette.) Így egyetlen konzervgyári megrendelő sem törlesztette tartozását a Carnaud Metalbox felé, annak így ma is tetemes, több milliárd forintos a kinnlevősége. Ezek után a cég óvatosan tervez, s az idén a tavalyival nagyjából megegyező, 10 milliárd forintos forgalomra készül. Az exportban is váltani akar: bármilyen meglepő, ennek során a megítélése szerint prosperáló orosz, ukrán, balti piacon keres új megrendeléseket. Ehhez tavaly már vásárolt egy moldáviai üzemet.
A kecskeméti Petőfi Nyomda és Csomagolóanyag-ipari Rt. közvetlen exportja érintetlenül maradt, a közvetett viszont visszaesett tavaly szeptember óta – közölte Molnár Anikó értékesítési igazgató. A cég a FÁK-országokban működő dohány-, illetve mosóporgyártóknak szállít dobozokat. Rövid, volumenében jelentéktelen leállás után a szállítások folyamatosak (a kivitel a teljes termelés 20 százaléka). Közvetve a társaság beszállítója orosz piacon érdekelt hazai vállalatoknak, közülük pedig több is teljesen visszafogta csomagolóanyag-megrendeléseit. Az rt. ennek ellenére lényegében a korábbi évivel azonos mennyiségű, 27,4 ezer tonnányi csomagolóanyagot állított elő 1998-ban. Az árbevétel 1997-ben 9,9 milliárd forint, az adózás előtti eredmény 1 milliárd körüli volt. Amennyiben nem következik be a válság, akár 10 százalékkal is növelhető lett volna a termelés volumene az igazgató szerint. A nyomda térségünkben igyekszik ellensúlyozni keleti veszteségeit.
Közvetve a Tetra Pak Hungária Rt. is megérezte az orosz pénzügyi válság hatásait – tájékozta-tott Baka Éva kommunikációs és környezetvédelmi menedzser. (Ugyanerről a belföldi eladásokon keresztül érzékelhető közvetett hatásról számolt be Bognár István, a Dunapack gazdasági vezérigazgató-helyettese is). A Tetra Pak két fő termékköre az üdítőitalok, illetve az UHT (hosszan eltartható) tejek dobozai. (A száz százalékban a svéd Rausing-család tulajdonában lévő rt. a Tetra Laval csoport tagja, amely több mint másfélszáz országban van jelen, s éves forgalma 14 milliárd svájci frankra rúg.) A cég főként magyar piacra termel, ez adja forgalmának 40-50 százalékát, 30-40 százalékot Spanyolországba és Finnországba, 10 százalékot Nyugat-Európa más országaiba exportálnak. A tejes dobozok mind határokon belül kelnek el. A belföldi, üdítőitalokat forgalmazó vásárlók közül a kisebbek közt akad, amelyiknek 70-80 százalékkal esett vissza a megrendelése, ám a nagy termelők is 10-20 százalékos csökkenést voltak kénytelenek elszenvedni. Az ok minden esetben az orosz piac elveszítése volt. Összességében a cég tavalyi tervéhez képest a visszaesés megközelítette a 10 százalékot a dobozos üdítők esetében. Noha a társaság partnerei közül többen már jelezték a keleti piac stabilizálódását, ez a forgalmi adatokban még nem tapasztalható. A Tetra Pak az idén a tejes dobozok eladásának növelésével szeretné kompenzálni üdítős veszteségeit.
A szakszövetség főtitkárának szavaival élve tehát “nincs katasztrófahelyzet” a csomagolóeszköz-iparágban, az azonban tény, hogy a gyártókat kivétel nélkül meglegyintette az orosz válság szele, szertefoszlatva az elmúlt két év eredményei alapján – korábban reálisnak tűnő – 10 százalékos idei növekedési prognózisokat. Egészében véve nem okozott termeléscsökkenést az orosz piac részleges elvesztése, csak a növekedési pályát törte meg, amely így az eddiginél szerényebb lesz, és a nemzetgazdasági átlagra mérséklődhet az idén. Ez persze nem vigasztalja a nagy hagyományú sajószentpéteri gyár elbocsátás előtt álló alkalmazottait.