Szó szerint félsikerrel zárult az a tetőszigetelést célzó takarékos, egészséges, környezetbarát program (TEK), amelynél a beruházás forgalmi adóval együtt számított költségeinek legfeljebb 30 százalékát, maximum 60 ezer forintot igényelhettek – vissza nem térítendő támogatásként – a felújítók. Noha az eredetileg 5 ezer lakás szigetelésére indított projekthez a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány gründolt 300 millió forintot a Központi Környezetvédelmi Alapból (KKA), a TEK másfél éve alatt csupán mintegy 2,5 ezer lakáshoz igényelték e támogatást. A kevéske igényből levonható tanulság részint az, hogy a szűkre szabott összeg nem ösztönöz felújításra. Másrészt az is kiderült: a program augusztusi indítása – különösen megfelelő propaganda híján – késői ahhoz, hogy a munkákhoz még a tél beállta előtt hozzá lehessen kezdeni. Szakértők a hátráltató tényezők közé sorolják még az önkormányzati döntések választások miatti elhúzódását, s megkockáztatják azt a hipotézist: a panelhitellel együtt komplex konstrukcióként kínálva talán kelendőbb lehetett volna mindkét program. Így azonban a TEK nagy valószínűséggel a folyósító, a programtól új hitelkihelyezési lehetőséget remélő takarékszövetkezeteknek sem érte meg, bár éppen ezek azok, amelyek a panelhitelnél új lendületre tettek szert.
A több évi előkészítés után tavaly szeptemberben a szegedi önkormányzat hitelkérelmével indult panelhitelnek azóta is az alföldi város a legfőbb haszonélvezője. Az eddig összesen igényelt 796 millió forintnyi kölcsönből – a teljes keret 30 millió márka – 580 millió forintot Szeged kérelmezett. A konstrukció eredményességére jellemző, hogy a hitel folyósításában részt vevő 6 bank közül a Konzumbank és a Postabank még egyetlen kölcsönt sem helyezett ki. A Takarékbankon keresztül eddig mintegy 100 millió forint talált gazdára (némi meglepetésre, e hitelintézetnél családi házak is vesznek fel ilyet a számukra kialakított kevésbé kedvezményes konstrukció ellenére). Az ABN Amro (Magyar) Bank lakásszövetkezetet, a Rákóczi Bank egy ingatlangazdálkodó rt.-t hitelezett. Ám szegedi projektjével e konstrukciónál egyértelműen a Raiffeisen Unicbank tarol, még ha e kihelyezéseinek nagyobbik része tavalyi is.
E nyűglődő programok mellett az év kedvező fejleménye, hogy az Európai Unió Phare-programjának még 1995-re datálódó 7,5 millió ecu-je (1 ecu = 1,18 dollár) – pontosabban annak egy része – gazdára talált. A végül is 5 millió ecu-t folyósító két bank – a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H), valamint a Raiffeisen Unicbank – kiléte ugyan jó ideje ismert, ám a szerződések megkötésére csak idén szeptemberben került sor. Az energiahatékonysági beruházásokhoz folyósított hitelek mellé negyedrészben, kölcsönönként 20-400 ezer ecu mértékben társítható kamatmentes hitelnél – a hosszúra nyúlt előkészítése során – több érdekes fejleményre is volt idő. A pályázó bankok egy része szerint a befutási sorrend időközben mintha változott volna; új hitelintézetek tűntek fel a folyósítók potenciális körében, illetve maradtak el onnan. Így később kapcsolódott be a K&H és a Budapest Bank; ez utóbbi azonban végül kihátrált a projektből, és a Phare-ral – valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal közösen – környezetvédelmi hitelt indított. A programból fájó szívvel, de kimaradt az OTP Bank is, amely az energiahatékonysági hitelekkel kapcsolatos tavalyi “hányattatásai” közepette – végül lemondta a panelhitel folyósítását, az Energiahatékonysági Hitel Programról (EHP) pedig lemaradt -, ám nem hagyta magát, és az Energovillel közösen úgynevezett energia szolgáltató társaságot (az itthon is használatos angol rövidítéssel Escót) alapított. Az idén viszont már az OTP volt az EHP-n a befutó, a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból támogatott egymilliárd forintnyi hitelt folyósíthatott önkormányzatoknak. A keretet, úgy tűnik, maradéktalanul sikerül kimeríteni – a futó energiahatékonysági beruházásokat finanszírozó programok közül egyébként az EHP az egyetlen ilyen, ráadásul már második éve. Ezt jelzi, hogy eddig közel nyolcvan pályázatot fogadtak el, melyek beruházási értéke 1,6 milliárd forint, a hitelek összege pedig 950 millió. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a kölcsönöket folyósították is – arra az elkövetkezendőkben kerül sor.
A program folytatásáról a Gazdasági Minisztérium mindenesetre már határozott: jövőre újabb egymilliárd forintot helyezhet ki kamattámogatás mellett az a bank, amelyik az év eleji pályázaton a legalacsonyabb kamatajánlattal él. Jövőre azonban ez az összeg szolgál forrásként az állami tulajdonban álló intézmények energiatakarékossági beruházásaihoz is. Ezek hitelt nem vehetnek fel, ezért úgynevezett harmadik feles finanszírozásra kerül sor, amikor a kölcsön a beruházóhoz jut, a megújított intézmény pedig megtakarított energiaköltségei révén fizet. A koncepció nem újdonság: egyfelől így működnek az említett Escók, másfelől e tervet már az 1998-as EHP is tartalmazta – eredménytelenül. Ez volt a sorsa az idén a távfűtőművek rekonstrukciójára kidolgozott hitelnek is, amely a Magyar Energia Hivatal szándékai szerint jövőre új erőre kap. Az eredeti tervek szerint a KKA-ból 500-600 millió forintot igényel 1999-ben e konstrukció, amelyben a távfűtőművek saját rendszereik megújításához 50 százalékos kamattámogatást élvező hitelhez jutnának. A lakásokon belüli részek korszerűsítéséhez a lakosok jutnának kedvezményes forráshoz, melynek törlesztését a felújítás eredményeként amúgy csökkenő energiaszámlába építenék be.
