Már régóta valamennyi szakember egyetért azzal, hogy az EU felvételi tárgyalások legnehezebb felvonása az agrárszektor kérdéseinek megvitatása lesz. A lényegi kérdésekről Franz Fischler csupán annyit árult el, hogy a magyar mezőgazdaság átvilágítását Brüsszel a terveknek megfelelően 1999 júniusáig befejezi. Jogos kérdés, hogy tartható-e ez a menetrend, hiszen jelenleg az EU a közös agrárpolitikának (CAP) az Agenda 2000-ben megfogalmazott reformjával sem készült el. Az pedig nyílt titok, hogy ameddig nincs új CAP, addig felesleges a társult tagországokkal tárgyalást folytatni e fontos és óriási indulatokat kiváltó témakörben. Fischler azonban bizakodó, szerinte – minthogy a tagországok miniszterei egyhangúan kötelezettséget vállaltak rá – jövő márciusig megszületik a megegyezés a közösségi agrárpolitika reformjáról.
Utóbbi ugyan késik, de az Agenda 2000 egy másik pontját betartja a bizottság: az idén novemberben elkészült ugyanis az a jelentés, amely a tagjelöltek fejlődéséről ad számot. Ebben pedig – ez persze nem újdonság, a magyar média is jelentős teret szentelt a jelentésnek – Magyarország a legjobb minősítést kapta a régió belépésre váró államai közül. Fischler, aki a három éve betöltött jelenlegi pozíciójában megtanulta, hogy mivel lehet az agrárkérdésekben mindenütt érzékeny közvélemény figyelmét elterelni, most e minősítés felidézésével igyekezett elhárítani a kényes kérdéseket. Persze azért néhány konkrétummal is szolgált. Ezek szerint a bizottság november közepén kérte az EU csatlakozási ügyekben legfőbb döntéshozó szervétől, a Tanácstól, hogy egyes kvóták esetében kedvezőbb elbírálást biztosítson a társult országoknak. A boregyezményt – amely elvileg az év végén járna le – további egy esztendőre meghosszabbították, s ez idő alatt új megállapodást dolgoznak ki a felek, minden bizonnyal mindkét oldal előnyére – sietett kijelenteni Franz Fischler.
Az unió, szintén az Agenda 2000 programban foglaltaknak megfelelően, még a csatlakozás előtt segítséget nyújt a belépni szándékozó országoknak, s erre a Phare-program mellett – amely egyre inkább a belépés elősegítését szolgálja – két másik eszköz áll Brüsszel rendelkezésére. Ezek egyike a “csatlakozás előtti strukturális eszköz” (PASI), amelynek keretében évi 1,5 milliárd euró áll a társult országok rendelkezésére. A másik, az eddigi uniós gyakorlatban ismeretlen módszer, az úgynevezett SAPARD-program, amely kifejezetten a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés felzárkóztatását hivatott segíteni – évente félmilliárd euróval. A program újdonsága, hogy Brüsszel csak az elérendő célokat határozza meg, a prioritásokról az adott országoknak kell dönteniük.
S hogy pontosan mik is az elvárások? Fischler szerint a mezőgazdasági termelékenység erősítése, a feldolgozóipar minőségének javítása, az adminisztráció – humán és szervezeti oldalról történő – minőségi bővítése és a vidékfejlesztés ügyének felkarolása. Ez utóbbi egyebek mellett azt is jelenti, hogy a vidéki lakosságnak a mezőgazdaság mellett alternatív munkalehetőséget kell biztosítani. A magyar prioritásokon – tájékoztatott a Fischlernél egy cseppet sem kevésbé talányosan Torgyán József – már dolgozik a tárca. A lista jövő tavasszal el is készül…
