Szigorúan véve, néhány percig nem lehet majd hitelintézetnek tekinteni a Postabankot. Az 1998. december 31-re meghirdetett rendkívüli közgyűlésen ugyanis a bank alaptőkéjét a jelenlegi 42 milliárd forintról a részvénytársaságok számára előírt minimumnál alig valamivel többre, 21 millió forintra szállítják le. Márpedig a hitelintézeti törvény szerint a bankok jegyzett tőkéjének legalább 2 milliárd forintnak kell lennie. Ezért szükséges a minimumösszeg azonnali felemelése, amelyet az illetékesek 36 milliárd forintban határozták meg.
A kritikus időszakra átmeneti megoldás alkalmazására tesz javaslatot a fő tulajdonos, az államot képviselő Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., de ha jogilag más nem segít, akár banki szünnapot is elrendelhetünk – helyezte kilátásba enyhe malíciával László Csaba. Az államtitkár láthatóan elhanyagolhatónak tekinti ezt a kérdést a Postabank megsegítésére frissen kidolgozott bonyolult műveletben, amelynek amúgy is “minden részére törvényi felhatalmazást kell kérni”.
Az akció komplikáltságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kormányülés után maga a tervet ismertető pénzügyminiszter is ellentmondásba keveredett önmagával. (Az ellenzéki szocialisták többször is hangsúlyozták értetlenségüket, s hétfői frakcióülésükön úgy döntöttek: írásos magyarázatot kérnek. Ha ennek nem tesz eleget a PM, akkor – mondta Nagy Sándor frakcióvezető-helyettes – vizsgálóbizottság felállítását javasolják.) A lényeget azonban mindenki első hallásra is megértette: a Postabank az adófizetőknek újabb 152 milliárdjába kerül, s ezen felül még további 90 milliárd forint extrakiadás terheli a költségvetést. Az összesen 242 milliárdos program három részből áll. A legtisztább az az 50 milliárdos államkötvény-csomag, amelyet az ÁPV Rt. kap, hogy – természetesen csakis a vitás kérdések lezárása után – kifizethesse az önkormányzatoknak a gázközművagyon ellenértékét.
A második lépésben az MFB mintegy 40 milliárd forintot kap készpénzben, ami mindenképpen felvet néhány kérdést. Ezek közül nem az a legfontosabb, hogy a parlamentnek kell felhatalmaznia az ÁPV Rt.-t a központi büdzséből származó összeg átadására. A vagyonkezelő, mint “jó postás” minden bizonnyal alkalmas arra, hogy a tulajdonában levő banknak megtegye ezt a szívességet. Az azonban elgondolkodtató, hogy László Csaba nem tudta – vagy nem akarta – pontosan részletezni, mire is kell ez a hatalmas összeg. A Postabank eddigi, burkolt konszolidációja (egészen pontosan a májusi alaptőke-emelésben számára hatalmi szóval kijelölt penzum) 28 milliárd forintjába került az MFB-nek. További 3 milliárd forintot pedig – ismertette sejtelmesen az államtitkár – egy közelebbről meg nem nevezett 24 milliárdos eszköz kamatkiesése jelent. A fennmaradó 9-10 milliárd forintról csak annyit árult el, hogy az főként az orosz válság hatására válik szükségessé.
A harmadik és egyben legdrágább programpont a Postabank már említett konszolidációja, amit az összesen 158 milliárd forintos hiány tesz szükségessé. Bár a múlt hét végén még mindenkit összezavartak a röpködő milliárdok, az ügylet tulajdonképpen pofonegyszerű. A sorozatos könyvvizsgálatok a banknál 144 milliárd forintos céltartalék-képzési kötelezettséget és – 1998-ra – 14 milliárd forintos üzemi veszteséget mutattak ki. Ennek fedezését két részletben oldják meg: először is a 42 milliárdos alaptőkét leszállítják 21 millióra. Azért pont ennyire, mert ez az a legkisebb összeg, amely egyrészt elegendő egy részvénytársaság alaptőkéjéhez, másrészt biztosítja, hogy a régi részvények értéke kerek szám lesz: a névérték 5 tízezrede. Második lépésben pedig a tőkeemelésből (152 milliárd forint) 116 milliárdot a veszteség kiegyenlítésre fordítanak. A maradék 36 milliárd forint lesz – természetesen a megmaradt 21 millió mellett – a bank új alaptőkéje. Mégpedig úgy, hogy 20 milliárd forint a jegyzett tőke nagysága, 16 milliárd pedig a tőketartalékot növeli. Ezzel 1998. december 31-én gyakorlatilag 100 százalékos állami hitelintézet lesz a Postabank, a részvénykönyvbe a magyar államot jegyzik be, a tulajdonosi jogokat pedig az ÁPV Rt. látja el. A tőkeemeléshez 19,2 milliárd forintot készpénzben ad az ÁPV Rt. A “maradék” 132,8 milliárdot pedig – a hitelintézeti törvény 12. paragrafusának módosítása után – államkötvényből akarja fedezni a kormány (lásd külön írásunkat a 17. oldalon).
A Postabank konszolidációjának ez a finanszírozási igénye. Tekintve, hogy – 1996 és 1998 között – már eddig is 63,3 milliárd forintot fordítottak az adófizetők pénzéből a hitelintézet megsegítésére, s hogy az MFB-nek szánt 40 milliárdból 28 milliárd ugyancsak a Postabank számlájára írandó, jogosnak tűnik a kérdés: nem lenne célszerűbb becsukni a bankot, a betéteseket pedig az Országos Betétbiztosítási Alapon keresztül kártalanítani? László Csaba szerint minden érv amellett szól, hogy meg kell menteni a Postabankot. Jelentősége a hazai bankrendszerben olyan nagy, hogy a versenyt csökkentené – s nemzetközileg is ártana -, ha az állam nem húzná ki a bajból. Ráadásul – hangzik a mindent eldöntő, ám nem egészen hihető érv – ez az olcsóbb. Barátossy Györgyné helyettes államtitkár számításokra hivatkozik, amelyek ugyan nem készültek el teljesen, ám egyértelműen mutatják, hogy a kártalanítás többe kerülne 152 milliárdnál. Abban már nem annyira biztos, hogy a 242 milliárdnál is drágább megoldás lenne a Postabank felszámolása, de – sietett helyettes államtitkára segítségére László Csaba – a már elköltött pénzt nem vehette figyelembe a PM, döntésénél kizárólag a jelenlegi igényeket kellett mérlegelnie. A múlt hibáira pedig az a vizsgálat fog fényt deríteni, amelyet az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Iroda folytat majd le, s amely a személyi felelősséget is kutatja.
A csomag kihatással lesz az idei költségvetésre. Járai közölte, hogy a hiány GDP-hez viszonyított mértéke a tervezett 4,9 százalék – s a csupán néhány nappal ezelőtt bedobott még kedvezőbb ráta, 4,3 százalék – helyett 6,7 százalék lesz. Egy nappal a bejelentés után László Csaba például máris 6,5 százalékról beszélt. Az államtitkár számítását persze csak akkor lehet megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy a PM az 1999-es büdzsé benyújtása óta rájött: javult a költségvetés helyzete és a Postabank-MFB-ÁPV Rt.-csomag nélkül csak 4,1 százalékos lenne a deficit. A 242 milliárd pedig 2,4 százalékos GDP-arányos hiánynövekményt jelent. (Ebből az MFB-nek juttatandó 40 milliárd forint készpénz az, amit mindenféleképpen az államháztartás hiányának kell tekinteni.)
Függetlenül a deficit pontos végösszegétől, az eltérés pótköltségvetést tenne szükségessé, ám a PM szerint ez megoldható az 1999-es büdzsében is. László Csaba felhívta a figyelmet, hogy hasonló módszert az elmúlt években többször alkalmaztak, egyébként az idén technikailag sem lenne megoldható egy pótbüdzsé törvényhozási keresztülfuttatása. Amúgy a szocialisták nem emlékeznek arra, hogy kormányzásuk alatt pótköltségvetés helyett ilyen módon nyúltak volna a folyó évi költségvetéshez. Általában is azt gondolják: az egész akció azért született meg, hogy a költségvetési vita kényes kérdéseiről elterelje a figyelmet.
Mindenesetre a Postabank jövőre sem kerül sokkal kevesebbe az államnak; az állampapírok kamata önmagában 23 milliárd forinttal terheli meg a költségvetést – ismerte el László Csaba. Azt azonban Járaihoz hasonlóan hangoztatta, hogy még a 1999-es büdzsé vitája során meg kell találni a fedezetet.
Apropó, jövő évi költségvetés. Az egész akcióban egy jó mindenképpen van: a tervezett 75 milliárd forintos postabanki garanciavállalást értelemszerűen ki lehet venni belőle. Így már egyre reálisabbnak tűnik a megvalósítása.
