Kevéssel a Németországban fordulatot hozó Bundestag-választás után a konjunktúra jócskán veszített korábbi robusztus jellegéből, az ígéretes tavaszi és nyári hónapokhoz képest e téren is fordulat állt be. Kézenfekvő lehet a következtetés, hogy a német gazdaság alakulásának köze van a politikai ciklusokhoz. Azonban az elemzések alaposabb olvasata megmutatja: a német politikusoknak csak kevés lehetőségük van arra, hogy a gazdaság menetét rövid távon befolyásolják. Azt, hogy számos kutató az utóbbi hetekben lefelé korrigálta növekedési prognózisait, lényegében a világ pénz- és tőkepiacain bekövetkezett zavarokra lehet visszavezetni. Ez utóbbiak így a “berlini köztársaság” hajnalán sokkal nagyobb figyelmet kapnak, mint a belpolitika befolyásolási kísérletei.
A 6 nagy német gazdaságkutató intézet – a berlini DIW, a hamburgi HWWA, a müncheni IFO, a kieli IWW, a hallei IWH és az esseni RWI – legutóbbi, a gazdasági helyzet féléves értékelését tartalmazó közös állásfoglalása – saját tavaszi előrejelzéseihez képest – sötétebb színben látja a nemzetközi helyzetet, ám a német gazdaság növekedési kilátásait kevésbé borúsan ítéli meg, mint a bankok és a reálgazdaság szakértői.
Noha az intézetek az 1999-re szóló, májusban készült prognózisban még a GDP 2,7 százalékos növekedését vetítették előre, ma már csak 2,3 százalékos bővülést tartanak valószínűnek. Ezen belül például az esseniek előrejelzése kedvezőbb a hatok közös prognózisánál. Az RWI nézete szerint a német export a világgazdaság gyengesége dacára olyan lendületesen fog fejlődni, hogy 1999-ben 2,8 százalékos reál-növekedés lehetséges. Ezzel szemben a berlini kutatók a világgazdasági kockázatok halmozódását olyan komolynak látják, hogy a prognosztizált “megtorpanás” szerintük akár visszaesésbe is fordulhat.
A közös prognózisban az intézetek többsége azt hangsúlyozza, hogy az Európai Unió (EU) pénzpolitikájának kurzusát még “mindig inkább kissé ösztönzőnek” kell tekinteni. Jelenleg nincs olyan cselekvési kényszer a Bundesbank, illetve a többi fontos uniós tagállam központi bankja számára, hogy mérsékeljék a rövid lejáratú kamatokat és ezzel egyetemben az EU konvergencia szintjét.
Németországban a közös jelentés a magánfogyasztástól új impulzusokat – ezen belül jövőre kifejezett élénkülést – vár. A foglalkoztatottak száma az újraegyesülés óta először fog ismét emelkedni; a bérek 1999-ben az eddiginél gyorsabban növekedhetnek; a szociális juttatások és öregségi nyugdíjak is bővülhetnek – így a háztartások megtakarítási rátája valószínűleg stabil marad. Az elemzők a befektetők vállalkozási kedvében viszont kevésbé bíznak, mint tavasszal. Úgy vélik, a gépberuházások jövőre ismét veszíthetnek valamit lendületükből. A teljes német export valamelyest tovább nőhet, csak éppen távolról sem a tavalyi dinamikával.
Végül, a hatok szerint a közeljövő bizonyos enyhülést fog hozni a munkaerőpiacon, mivel a foglalkoztatottság ismét kissé emelkedni kezdett. A választások előtti utolsó hónapokban a nagyvonalúan felerősödött munkaerő-politikai intézkedések hatása egy ideig még érvényesül; a német munkanélküliség ezzel együtt is csak minimális mértékben fog csökkeni a belátható jövőben.
