Stratégiai elhatározásra kellett jutnia az elmúlt egy hónapban az ITU tagállamainak: nem tűrt már halasztást annak eldöntése, hogy miként alkalmazkodjon az egyetlen globális távközlési kormányközi szervezet a piac gyors liberalizációjához. Az immár 130 éves múltra visszatekintő intézményben jogokkal ugyanis csupán a 188 tagállam rendelkezik, bár tagjai sorába nem csupán kormányzati képviselőket, hanem az utóbbi két évtizedben gyártókat, a tudományos kutatás prominenseit, szolgáltatókat, szakmai szövetségeket is befogad. Csak ipari tagból 1998 közepére már több mint félezer volt az ITU-ban.
Másodrendű tagsági státusával az ipar korántsem elégedett. A valaha International Telegraph Unionként létrejött szervezet (neve rövidítésében a „T” egy ideje már a Telecommunication kezdőbetűjére utal) kifejezetten a nemzeti politikák és rendszerek összehangolásán fáradozott. Ezen feladata továbbra is él, csakhogy a nagy távközlési monopóliumok helyét egyre inkább a magánszektor váltja fel. A dilemma tehát abban állt, hogy engedjenek-e az eddiginél nagyobb teret a telekommunikációs iparnak, amely manapság a piac meghatározó szereplője. Ráadásul a szakmai feladatokat a munkacsoportokban is javarészt e szektor képviselői végzik: általános a vélekedés, miszerint a szervezet ajánlásaihoz 90 százalékban az ipar adja a szellemi muníciót. Ezenközben a szolgálatok fejében igen korlátozott jogokat nyújt az intézmény. E téren az ipar a tagállamok nyomába sem érhet: az ajánlások megfogalmazásába, valamint a jövőbeli feladatok, napirendek kitűzésébe nincs beleszólása.
E feszültség már a 4 évvel ezelőtti Kyoto-konferenciának is témája volt. Akkor néhány elvben a résztvevők megegyeztek. Így abban, hogy a távközlési szektort képviselő tagok részvétele az ITU munkájában teljesen szabad, csak magának a tagnak az elhatározásától függ; továbbá hozzáférhetnek valamennyi információhoz, ami a szervezet bármely bizottságában, munkacsoportjában felmerül. Ezenkívül a tárgyalásokon is aktívan részt vehetnek – ám az ITU szervezetére és működésére vonatkozó döntésekből ki vannak zárva.
Az ezúttal Minneapolisban megrendezett négyhetes konferencián az 1600 jelenlévő megerősítette: fontos, hogy az ITU továbbra is betöltse eddigi szerepét a nemzeti politikák harmonizációjában, a különféle technológiák áthidalásában, a világ eltérő rendszereinek átjárhatóságára irányuló lobbyzásban. Vagyis az ipar – jóllehet kisebb-nagyobb szövetségek, szerveződések garmadájával rendelkezik – hitet tett a szervezet mellett, cserébe a kormányzatok a magánszektornak a korábbinál kissé nagyobb teret engedtek.
Bár a kompromisszumok nem hozták meg az ipari résztvevők által várt eredményeket, de legalább az elmozdulás iránya kedvező – értékelte többek között a 41 európai szolgáltatót tömörítő szervezet, az ETNO képviselője. Mindenesetre sürgető igény az ITU átalakítása, elsősorban üzleti alapokra helyezése. Erre a piac liberalizációján kívül az is mindinkább alapot szolgáltat, hogy a távközlési szektor képviselői mellett más iparágak – az információ-technológia, a műsorsugárzás – reprezentánsai is megjelennek a szervezetben.
Minneapolisban elhatározták: ezentúl az Internet-Protocol alapú hálózatokra is „ügyelnek”; törekednek az úgynevezett papírszatellitek (a körhöz csapódó „kívülállók” megjelenése) számbeli gyarapodásának megelőzésére; s igyekeznek elérni az Internet domain (meghatározott körhöz tartozó) nevek regisztrációjának és allokációjának rendezését. Mindemellett a konferencián valamennyit a kormányzatok preferálásából is áldoztak. Először is bevezették az úgynevezett ipari tag kategóriát – az idetartozóknak egyenlő jogokat garantálva és elébük ugyanazokat az elvárásokat támasztva. Emellett a távközlési- és információ-technológiai ipar képviselői a tanácsadó csoportokban – az eddigiektől eltérően – a tagállamokkal megegyező alapokon állhatnak majd. Létrehozzák a társult tagság intézményét annak érdekében, hogy a munkacsoportokba kisebb társaságok is bejuthassanak; egyszerűsítik a taggá válás folyamatát; továbbá lehetőséget adnak arra, hogy a társaságok közvetlenül is jelentkezhessenek a szervezet tagjai közé.
