A napokban lejárt az orosz kereskedelmi bankok törlesztési moratóriuma, ám a moszkvai kormány közölte: nem tud és nem is akar állami segítséget nyújtani. A mintegy 6 milliárd dollárnyi külföldi tartozásból a hitelintézetek legfeljebb egy-két milliárdot tudnának törleszteni. A várakozások szerint ezért újabb csődhullám fog beindulni, amely több mint 700 bankot fog elsodorni (míg 1995 elején 2578 egységet tartottak nyilván, addig 1998. szeptember elsején már csak 1556 kereskedelmi bank működött az országban). Az orosz gazdaságban 1997-ig a leglátványosabb fejlődés éppen a hitelintézeteknél volt tapasztalható. A legnagyobb bankok komoly összegeket fordítottak fejlesztésekre. Nemzetközi besorolásuk is mind kedvezőbb lett, ennek köszönhetően egyre könnyebben jutottak hitelhez különböző külföldi banki és befektetési csoportoktól. Mivel pedig e bankok tulajdonosai zömmel az olaj-, a földgáz- és a nehézipar jelentősebb helyi vállalatai, a külföldi beruházások ösztönzésével ezekben az ágazatokban is komoly tőkebefektetéseket tudtak előmozdítani.
Az idei év drámai romlást hozott. Az ázsiai válság, a kőolaj világpiaci árának zuhanása, majd augusztus 17-én a rubel leértékelése és a 90 napos hitel-visszafizetési moratórium meghirdetése működésük legnehezebb időszaka elé állította e piaci szereplőket. E bankok nagy szindikált hitelfelvevők a nemzetközi hitelpiacon. A hiteltörlesztési moratórium miatt azonban most csak nagy nehézségek árán – vagy még úgy sem – képesek időben törleszteni, holott erre közülük a legnagyobbaknak megvannak a tartalékaik. Mindezek miatt félő, hogy a megrendült befektetői bizalom csak nagyon hosszú idő elteltével fog helyreállni. A gyengébbek a válságot úgy próbálják átvészelni, hogy fuzionálnak egymással, nyilvánvaló azonban, hogy több “elszegényedett” egységből sem lehet egy erős bankot kovácsolni.
