Végre fellélegezhetett a társaság, tavaly – a sikeresen végrehajtott reorganizáció három szűk évét követően pedig az idén további fejlesztésekkel és ismételt nyereséggel számoltak. Mi valósulhat meg ebből az év végéig?
– A Dunaferr vállalatcsoport az elmúlt évet 200 milliárd forint nettó árbevétellel zárta, nyeresége pedig meghaladta a 8,5 milliárd forintot; igaz, ebből 5,6 milliárdot az erőmű privatizációjából származó rendkívüli eredmény hozott. Az idén 264 milliárd forint árbevétellel és több mint 6 milliárdos nyereséggel számoltunk, amelyben azonban már nem szerepel privatizációból származó egyszeri tétel. A tervek még az év közepén is teljesíthetőnek tűntek, annak ellenére, hogy a társaság európai piacai a távol-keleti áruk tömeges megjelenésével még inkább telítődtek és az elmúlt évben a hazai piacon is megjelent két vetélytárs: a Thyssen a Ferroglobusban, a Kassai Vasmű pedig a diósgyőri gyárban szerzett tulajdonrészt. Hogy az idei elképzeléseinkből mi valósulhat meg, most még nem látjuk tisztán. Az valószínű, hogy a nyereségünk 4 milliárd forint körül alakul majd.
Miként befolyásolja terveiket az egész világra jellemző acélipari válság?
– Az elmúlt 7 évben, amióta a társaság új formában működik, mindig voltak nehéz pillanatok, de soha nem voltam pesszimista; most az vagyok. Az utóbbi 20 évben ugyanis most a legalacsonyabb a világpiacon az acél ára. A válság olyannyira kiterjedt és súlyos, hogy társaságunknak azonnal túlélési stratégiát kell kidolgoznia, amelyben meg kell vizsgálnunk a költségek csökkentésének lehetőségeit, s minden olyan esélyt meg kell ragadnunk, amelyik javíthatja pozícióinkat. A külföldi piacokat nem tudjuk befolyásolni, ám a jól kiépült hazai kereskedőhálózat révén talán sikerül fenntartanunk értékesítési mennyiségünket. Most érnek be azok a fejlesztések és beruházások, amelyeket az elmúlt években hajtottunk végre.
Az idei évre is közel 13 milliárd forint értékű beruházást terveztek. Vajon mennyire lesz fedezet?
– Csak azokat az invesztíciókat hajtjuk végre, amelyekre már aláírt szerződésünk van, illetve ahol gyors megtérülésre lehet számítani. Az év végéig befejezzük a dél-koreai közreműködéssel folyó beruházást, amelynek nyomán a világ élvonalába tartozó hideghengerművi hasítóberendezéssel gyarapodunk. A lemezhorganyzó kapacitás szintén bővül, átszervezzük továbbá az acélszerkezeti gyárat.
Mennyiben módosul a Dunaferr stratégiája a recesszió miatt?
– A középtávú stratégiánkban társaságaink privatizációjának folytatása szerepel. A világpiaci események hatására ez némiképp módosul: nem elsősorban arra koncentrálunk, hogy a befektető tőkét emeljen, hanem arra, hogy piacot hozzon. Tervezzük az acélszerkezet-gyártás, a tűzállótégla-gyártás és a Lőrinci Hengermű ilyen megfontolásból történő privatizációját.
A költségcsökkentést sokan a létszámleépítéssel azonosítják. A Dunaferrnél miként viszonyul egymáshoz e két fogalom?
– Nem számolunk komolyabb leépítéssel; erre csupán az átszervezés alatt, profiltisztítás előtt álló acélszerkezet-gyártásban kell felkészülni. Az ott felszabaduló mintegy 120 fő sem az utcára kerül, hanem átképzés keretében keresünk nekik új munkahelyet.
Horváth István 56 éves, okleveles villamosmérnök. Szakmai pályafutását 1966-ban a Dunai Vasműnél kezdte, ahol szinte valamennyi szakterületen dolgozott. 1987-ben fejlesztési igazgatóvá, 1990-ben vezérigazgató-helyettessé, egy évre rá pedig vezérigazgatóvá nevezték ki. A társaság 1992-ben végrehajtott átalakítása óta az elnök-vezérigazgatói posztot tölti be. Szakmai munkásságának leginkább kézzelfogható eredményének azt tartja, hogy a Dunaferrt sikerült nyereségessé tennie.
