Immár 270 milliárd forintnyi termelési értéket mozgat meg a dohányvertikum a magyar gazdaságban – derül ki a KPMG Hungária Kft. nemrégiben készült tanulmányából. A nemzetközi tanácsadó cég az idén nem először készített felmérést e témában; a nemdohányzók védelméről készülő törvény várható hatásairól már az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) is rendelt a cégtől ilyen tanulmányt (Figyelő, 1998/4. szám). A mostani, a Magyar Dohányipari Szövetség megbízásából készült anyagból kiderül, hogy a hazai cigarettafogyasztás az elmúlt 6 évben tartósan beállt a 26 milliárd szál körüli szintre. A fogyasztás stabilizálódása ellenére a kilencvenes években a legális forgalmazás, illetve azzal együtt a belföldi termelés visszaesett.
A jelenség oka kevésbé az import növekedésével, sokkal inkább a feketepiac térnyerésével magyarázható. Ebben az időszakban évente csupán 1 milliárd szál cigarettát importáltak legálisan, a feketepiaci eladások becsült nagysága viszont 3 milliárd szál volt. Az illegális forgalmazás következtében a dohánygyárak veszteségén túl a költségvetés is elesik évi 13 milliárd forint adóbevételtől.
A hazai legális cigarettapiac kínálati oldalán jelenleg négy vállalat – közel 120 féle termékkel -, keresleti oldalán pedig mintegy 3,7 millió fogyasztó található. A privatizált négy gyárban az új tulajdonosok 1992 és 1997 között több mint 300 millió dollárt fektettek be. A beruházások révén a hazai üzemek színvonala, termelékenysége kiállja a nemzetközi összehasonlítást.
A dohányvertikum közvetlenül vagy közvetve 140 ezer embert foglalkoztat, ezen belül teljes munkaidőben több mint 32 ezret. A dohánytermelés 15 ezer családnak nyújt munkalehetőséget; a gyárakban 1997-ben 2100 fő, a nagykereskedelemben 1000 fő dolgozott. A kiskereskedelemben és vendéglátóiparban 120 ezer, s még a reklámiparban is 2 ezer embert érint a dohányra épülő üzlet.
Az ágazatnak saját jól körülírható tevékenységénél sokkal nagyobb mértékű közvetett, tovagyűrűző hatása is van a gazdaságra. Összességében a becsült multiplikáló hatása – a magas beszállítói arány miatt – 3,3, azaz 1 forint termelésnövekedés 3 forint 30 fillérrel növeli az összkibocsátást. Ha egy esetleges korlátozás miatt termeléscsökkenés következik be, a negatív hatás éppen így multiplikálódik.
A dohánytermékek eladása után 1997-ben 56 milliárd forint jövedéki (fogyasztási) adót fizettek be a költségvetésbe – az összes jövedéki adó több mint 20 százalékát. A dohány általános forgalmi adója 22 milliárd forint volt. A közvetett adók összege ezen iparágnál 78 milliárdnyi, ami 9 százalékos részesedésnek felel meg. A dohánygyárak hosszú idő után 1996-ban és 1997-ben nyereségessé váltak, s ennek nyomán félmilliárd forintnyi adót fizettek be. A vertikumban dolgozó (teljes munkaidőre átszámolt) 32 ezer ember becsült személyi jövedelemadó-befizetése 7 milliárd forintnyi. (A dohánygyártás a legmagasabb átlagkeresetű feldolgozóipari ágazat.) A gyárak, fermentálók és a kereskedelem dohányértékesítésre számolt tb-befizetései pedig 10 milliárd forint körül mozogtak.
A számok a dohányszakmát elsősorban abban segítik, hogy a készülő, a nemdohányzók védelmét szolgáló törvény vitájában az ágazat fontosságát hangsúlyozhassák. Tény, hogy az iparág jelentősége túlnő a közvetlen gazdasági szempontokon, ám az is igaz, hogy a dohányzás káros hatásainak is nagy a listája. A reklámtörvény tavalyi elfogadása a dohánylobby látványos sikerét hozta, de az egészségügyi szervezetek – élükön Kökény Mihály akkori népjóléti miniszterrel – a kihirdetéskor új offenzívát helyeztek kilátásba (Figyelő, 1997/27. szám). A polémia folytatására a legjobb lehetőséget a nemdohányzókat védő törvény vitája jelenti – e jogszabály meghozatalának szükségességét tavaly elviekben a dohányszakma is elfogadta.
A másik támadási felület e termékek adótartalma, amelyet a magyar fogyasztók már így is éppen elég magasnak tartanak. Az Európai Unió (EU) 1992-es irányelve azonban előírja, hogy a cigarettafélék jövedéki adója – “a legkeresettebb árfekvésű termék esetén” – el kell, hogy érje a kiskereskedelmi eladási ár 57 százalékát. (Jelenleg nálunk ez az arány átlagosan 43 százalék.) Egy KPMG-hatástanulmány azonban kimutatta, hogy ha az EU-előírásnak egyetlen lépésben kívánna a kormányzat eleget tenni, az 68 százalékos áremelkedést okozna. A legális termelés több mint 20 százalékkal esne vissza, a feketepiaci forgalmazás pedig meghaladná a teljes eladás 30 százalékát. A szakma szerint az adóemelés 10-12 évre történő széthúzása a kedvezőtlen hatásokat nagymértékben tompítaná.
A dohányzás egészségre káros hatása nem vitatott – állítja a GKI Gazdaságkutató Rt. és az Alius Kft. 1996. novemberi, a dohányzás honi negatív gazdasági oldalait számszerűsítő tanulmánya. Költségként jelenítik meg a szerzők a kórházi és járóbeteg-ellátás, a táppénz, a gyógyszertámogatás összegei mellett a rokkantnyugdíjak dohányzás hatásának betudható részét, valamint a betegség, illetve halálozás miatt kiesett termelést. Csak becsülhető, hogy 1995-ben 35-60 milliárd forintnyi közvetlen költség és kiesett jövedelem keletkezett a füst iránti szenvedély miatt. Hozzászámítva az idő előtti halálozás okán kiesett termelés nagyságát, a teljes veszteség elérheti a 330-370 milliárd forintot.
A dohánytermékek után az államháztartásnak közel 62 milliárd forintnyi bevétele volt a GKI-Alius vizsgálat évében, 1995-ben. A dohányzás közvetlen, minimális értékkel számított negatív következménye ennek valamivel több mint felét teszi ki, középső értékkel számítva pedig megegyező nagyságúak. Az összes hatás pedig – állítják a szerzők – mintegy ötször nagyobb. Modellszámításaik alapján a magyar társadalomban a dohányzás káros hatásai miatt keletkezett jövedelemkiesés és többletkiadás messze meghaladja a dohánytermékekből származó bevételeket.
A számítások azt jelzik, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak 8-15 százalékát lehet a dohányzás káros hatásainak tulajdonítani, s az összeg bőven meghaladja az alap éves hiányát. Mivel az egészségügyi kiadások finanszírozása jórészt elválasztódott a költségvetéstől, ezért mindenképpen externáliák keletkeznek a rendszerben, amelyek kiigazítást igényelnek. Ennek az az oka, hogy a költségvetés kapja a dohánytermelésből és értékesítésből származó adókat, a költségek az Egészségbiztosítási Alapot terhelik.
A dohányfogyasztás által okozott károk csökkentése több módon vihető végbe – olvasható Demjén Tibornak a dohány gazdasági terheiről írott tanulmányában. E termékek árminimumának meghatározásával (megemelésével) a fogyasztókat a “piacon kívül” lehet tartani. Lehetséges lenne az áraknak a normál inflációnak megfelelő rendszeres emelése is, biztosítandó, hogy a jövedelem emelkedésével ne váljék elérhetőbbé a vásárlás. Egy újabb lehetőség, hogy a különböző dohányféleségek árai jobban tükrözzék a termék egészségügyi rizikófaktorait.
