Tekintettel a romló külső feltételekre, lehetséges-e a ráfizetés mérséklése az idén?
– A DAM Rt. tavalyi gazdálkodásának mérleg szerinti vesztesége 6,7 milliárd forint volt, amelynek csökkentése, a költségek racionalizálása érdekében a társaság fokozott és sorozatos szigorító intézkedéseket tesz. A veszteség mindezek nyomán folyamatosan csökken. Úgy tűnik, a harmadik negyedév végén bekövetkezett kohászati recesszió ellenére a tervezett 3,4 milliárd forintra – vagyis az egy évvel korábbinak a felére – rúg majd az idei mínuszunk.
Amikor januárban átvették a gyárat, a DAM Rt. pénzügyi pozíciója kritikus volt. Sikerült-e végrehajtani a pénzügyi stabilizációt?
– A cég működése 1998. január elsejére pénzügyileg ellehetetlenült, a termelés fenntartása a felhalmozódott tartozások miatt kétségessé vált. A válsághelyzetet mindenekelőtt a nem megfelelő piaci munka, a magas termelési költségek és a nem hatékony foglalkoztatás okozta. A társaság már az 1997-es év elejére felélte a korábbi években a költségvetés által rendre pótolt tartalékait. A magánosítás során és azt követően a cégbe áramló pénzeket úgy határozták meg, hogy e célokat sikerüljön megvalósítani. Az előző évek pénzhiányát az 1998. február 8-i tőkeemelés csak részben tudta pótolni. A legnagyobb hitelezők januárban csupán azért nem éltek követeléseik behajtásának drasztikus eszközeivel, mert az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. – mint a DAM egyik tulajdonosa – garanciát jelentett a visszafizetésre. A termelés fenntartása csak úgy volt lehetséges, hogy a társaság hónapokon keresztül nem fizette ki sem a köztartozásait, sem az energiaszámlákat. A privatizáció után – a tőkeemelés első részletének megfizetéséig – meg kellett oldani a gyár működésének finanszírozását, ami a legnagyobb hitelezők segítségével sikerült. A kassai vasmű február 5-én utalta át a szerződés szerinti tőkeemelés első, 2 milliárd forintos összegét, majd június elsején a következő 1 milliárdot. Az állami vagyonkezelő holding ugyanekkora összegeket helyezett a tőketartalékba.
Amikor az év elején feladatul kapta a termelés nyereségessé tételét, még nem számolhatott az acélipar világméretű recessziójával. Miként látja a cég helyzetét most, amikor az elemzők további árcsökkenést vetítenek előre?
– A DAM Rt. hároméves kibontakozási programjában az ezredfordulóra prognosztizálta a veszteségmentes gazdálkodás feltételeinek megteremtését. Ez egy folyamat, amely évről évre a ráfizetés fokozatos leapasztásával számol, s egyik lényeges állomása az idei esztendő. A külső feltételek egyre nehezednek, ám a cél továbbra is az, hogy jövőre szintén a felére csökkenjen a veszteség. Így reális esély lenne arra, hogy 2000-ben nullszaldósak legyünk.
Miként igyekeznek megőrizni a DAM Rt. piaci pozícióját a régió konkurens nagyvállalatai között?
– A társaságnak rövid időn belül képessé kell válnia arra, hogy alacsony költségszint mellett minőségi ötvözetlen és ötvözött acélokat gyártson és értékesítsen, belföldön és a külpiacokon egyaránt. Az efféle termékek részaránya 1997-ben az összes értékesítésen belül 55 százalékot képviselt, az idén várhatóan 68, jövőre pedig 75 százalékot tesz majd ki.
Július Bacsó 55 éves, kohómérnök doktor. Sátoraljaújhelyen született, 1945 óta Kassán él. A Kelet-szlovákiai Vasműnél (VSZ Kosice) számos vezetői poszton szerzett szakmai tapasztalatot, míg 1998. január 12-étől, a privatizációs pályázat megnyerését követően a DAM Rt. vezérigazgatójává nevezték ki. A főtulajdonos azzal bízta meg, hogy a cég első embereként tegye nyereségessé a termelést.
