PARCELLATÁRSAK

A kilencvenes évek elején azt várták a szövetkezeti vagyonnevesítéstől és a földkárpótlástól, hogy – a politikai elégtételen túl – valódi „gazdát” ad majd a földnek. A szakértők úgy vélték: a piacgazdasággal felértékelődő magántulajdon bizonyosan javítja az agrárgazdaság hatékonyságát is. A helyzet azonban arról tanúskodik, hogy ez nem mindenütt történt így. A fővárosi agglomeráció művelt szántói sok helyütt gaztengerré váltak, s máshol is gondot okoz a gazdálkodásban a „műveletlen szomszéd”. Úgy tűnik, számos tulajdonos számára értékét veszítette az ősi juss, miközben a szövetkezetek és a külföldiek előtt továbbra sem oldják fel a szerzési korlátokat.