ÁGAZATI TÁRCÁK. Az állam nem vállalkozói jellegű vagyona felett a tulajdonosi jogokat – a Kincstári Vagyoni Intézeten kívül – az ágazati minisztériumok gyakorolnák. A tiszta helyzet elérése érdekében némileg át kellene rendezni a jelenlegi felügyeleti köröket, de a tárcák nem jutnának a jelenleginél lényegesen nagyobb vagyonhoz.
AZ ÁPV RT. JOGUTÓDJA. A vállalkozó jellegű tartós állami vagyon tulajdonosi jogainak gyakorlója az ÁPV Rt. jogutóda lenne. Ez a szervezet látná el a viszonylag kis számú, nagy, többségi állami tulajdonban lévő társaság stratégiai irányítását és érvényesítené a kisebbségi – jellemzően aranyrészvényekhez fűződő – jogokat. Közvetlenül privatizálná továbbá a tartós állami tulajdon körében az értékesíthető vagyonrészeket, lényegében a jelenlegi szabályok szerint.
PRIVATIZÁCIÓS ALAPOK. A tartós állami tulajdonba nem sorolt vagyon esetében a fő cél továbbra is az eladás.
Ha szükség van a privatizáció előtti feljavításra, akkor külföldi
és hazai magánvállalkozókkal, befektetési bankokkal lehetne szerződést kötni – a kezelést esetleg vásárlási opcióval kötve össze. A feljavításra nem szoruló, illetve kisebbségi tulajdonban lévő állami cégek szám szerint és az összvagyont tekintve sem jelentéktelen körét több – egyenként legalább 10-15 milliárdos – csomagra kellene bontani. Az ÁPV Rt., illetve utódszervezete ezeket a részesedéseket vagyonkezelő alapokba apportálná. Az alapokba résztulajdonosként, készpénz bevitelével tőkeerős magánvállalkozók lépnének be. Az alapok menedzselésének jogát ezek kapnák, míg az állami tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. utódszervezete gyakorolná.
A tevékenység célja a portfolióba tartozó cégek egyenkénti eladása, vagy magának az alapnak a fokozatos privatizálása, illetve a kétfajta részvényértékesítés kombinálása volna, a szerződésben kikötött záros határidőn – mondjuk 5 éven – belül.
