STABIL NAGYOK. Többnyire állami vagy külföldi tulajdonú, nagyfokú stabilitást mutató nagyvállalatok köre, amelynek tagjai évről évre jelentős fejlesztést hajtottak végre. Beruházásaikat a normális üzletmenet technológiai szükségletei határozták meg. A szükséges forrásokat részben piaci súlyuk révén, részben állami támogatásokból tudták megszerezni. A közvetlen beruházási támogatás elsősorban Németországra és Csehországra volt jellemző; Magyarország esetében inkább csak az állami támogatások – például konszolidációs és reorganizációs pénzek – beruházási célú felhasználásáról lehet beszélni.
HULLÁMZÓ KÖZEPESEK. Azon cégek tartoznak ide, amelyek bizonyos években a fenti körhöz hasonló értékben voltak képesek beruházni, invesztícióik azonban évről évre jelentősen ingadoztak. Főleg közepes méretű vállalatokról van szó, vegyesen állami és magán, illetve hazai és külföldi kézben. Általában saját forrásokra támaszkodva invesztáltak, esetükben – főleg a belföldi tulajdonúaknál – a finanszírozási korlát keményen kiütközött. Amikor a megfelelő tőkemennyiség összegyűlt, akkor azt befektették. Akcióikat koncentrálták, már csak azért is, mert a beruházás ideje alatt a kisebb méretek miatt a termelést jelentősen vissza kellett fogni.
TERJESZKEDŐ ÚJAK. A frissen létrehozott cégek csoportja, amelynek tagjai az alapítást követően rendkívül Intenzív beruházási tevékenységet folytattak, ám az így kialakított korszerű kapacitások üzemeltetése mellett fejlesztéseik értéke visszaesett. Szerepük a vizsgált négy évben növekvő volt, hiszen számuk évről évre emelkedett.
SÚLYTALAN KICSIK. Létszámra a legnépesebb mezőny, a kisberuházók – főként belföldi tulajdonú, privatizált, illetve újonnan alapított cégek – alkották. Beruházásaikkal a minta egészére alig gyakoroltak hatást.
