Az unió nem arról híres, hogy a szabott határidőnél hamarabb meghozza a szükséges döntéseket. Nos, Magyarország ebben is EU-konformnak tekinthető, hiszen a Kormány a tárgyalások kezdete előtti utolsó ülésén fogadta el a Nemzeti Programot, amely hazánk integrációs céljait és a hozzárendelt pénzeszközöket tartalmazza. A dokumentumot hétfőn nyújtották át Brüsszelben.
A csatlakozási tárgyalásokon felmerülő kérdések három csoportba sorolhatók. Az intézményi kérdések és a jogharmonizáció mellett a harmadik körbe azok az ügyek kerülnek, amelyek esetében a közösségi joganyag átvétele önmagában nem nyújt megoldást. Ezen speciális területek közé a mezőgazdaság és a finanszírozási kérdések tartoznak. A legtöbb kérdésben Magyarország uniós illeszkedése egybeesik a hazai társadalmi-gazdasági modernizációs érdekekkel; ahol nincs teljes érdekazonosság, ott kerülhet sor a derogációk igénylésére. Az is valószínűnek tekinthető, hogy az EU részéről is felmerülnek majd derogációs igények, elsősorban a mezőgazdaság és a munkaerőmozgás tekintetében. Bár mindkét kérdésben vélhetően nálunk is kemény tárgyalásokra van kilátás, az unió számára a legkeményebb diónak e téren Lengyelország ígérkezik. A lengyel GDP mintegy negyedét kitevő mezőgazdasági termelés, valamint a magyarnál mobilabb munkaerő egyelőre megemészthetetlenül nagy falatnak látszik az unió számára.
Több kormányzati forrás is megerősítette, hogy Magyarország integrációja a mezőgazdaság, a közlekedés, és a környezetvédelem területén okozhatja a legtöbb problémát. Az agráriummal kapcsolatban a legfőbb gond abból adódik, hogy e téren az EU célja a túltermelés leépítése, nálunk pedig a mezőgazdaság jövedelemszintjének növelése. A kormányzati állásfoglalásként is értelmezhető, a tárgyalások nyitónapján elmondott külügyminisztériumi nyilatkozat ezen a ponton úgy fogalmaz, hogy hazánk közép- és hosszú távon képes lesz arra, hogy az ország szükségleteit meghaladó mértékben, gazdaságosan állítson elő az európai követelményeknek megfelelő terméket. Az ország olyan “kölcsönösen előnyös” megoldásban érdekeit, amely lehetővé teszi az agrárgazdaság gyors integrálását a CAP-be.
A közlekedési szektorban – szakértői háttérszámítások szerint – az elkövetkező tíz évben mintegy 2000 milliárd forintos fejlesztési összegre van szükség, amelyet a csatlakozás előtt döntően önerőből kell előteremteni. Éppen ezért több ponton hazánk derogációs igényekkel lép majd fel. Amint a külügyminiszteri beszéd fogalmazott, átmeneti megoldást kell találni arra az ellentmondásra, amely a közlekedési piacok liberalizációja és a piaci szereplők eltérő versenyképessége között mutatkozik. Szintén az ország teherbíró képessége és a beruházásokra fordítható összegek korlátozottsága szab határt a környezetvédelmi előírások azonnali és maradéktalan átvételének.
A bővítési folyamat nyitánya időben egybeesett az úgynevezett csatlakozási partnerségi program kezdetévei, amely a bővítésig hátralévő teendőket veszi sorra, a hozzájuk rendelt forrásokkal együtt. A dokumentum rövid és középtávra is feladatokat ró a csatlakozni kívánó államokra, így hazánkra is. Az előbbieket már az idén meg kell oldani, s ezekről a bizottság év végi jelentése számol majd be. Az intézményfejlesztés és megerősítés kiemelt hangsúlyt kap, de fontos lesz a jogharmonizáció felgyorsítása és a makrogazdasági, gazdaságfejlesztési célok teljesítése is. Politikai “házi feladatot” ugyanakkor hazánk alig kapott.
A rövid távú gazdasági reformok címszó alatt a dokumentum szerint – az 1992-ben elfogadott Európai Megállapodással összhangban – felül kell vizsgálni a középtávú gazdaságpolitikai prioritásokat. További haladást kell elérni ugyanakkor az államháztartás (különösen az egészségügyi reformjában. A középtávú célokból kitűnik, hogy Brüsszel folyamatosan figyelemmel kíséri majd a gazdasági stabilitást és az államháztartási reform állását, valamint nagyberuházások ösztönözésére sarkallja a kormányt. Annak ellenére, hogy hazánk európai uniós tagsága nem jelenti majd egyúttal az eurózónába való belépést, a cél az, hogy a pénzügyi és a reálmutatók terén egyaránt közelítsünk az unióhoz, ami végül elvezet az euró bevezetéséig.
Az Intézményfejlesztéssel kapcsolatos célok azt a többször hangoztatott kívánalmat ismétlik meg, hogy a csatlakozás után nem csupán a közösségi joganyag átvételét, de annak hatékony érvényesítését is biztosítani kell. Ezt Hans van den Broek, az unió külügyi főbiztosa külön aláhúzta a magyar csatlakozási tárgyalás elindításakor. Ezt célozzák azok a majdani hazai erőfeszítések, amelyek – a brüsszeli elvárásoknak megfelelően – különösen a mezőgazdasági, a környezetvédelmi, a területfejlesztési intézmények és a pénzügyi ellenőrzés megerősítését szolgálják. A csatlakozási partnerségi programban is tetten érhető az EU politikájának két alappillére: miközben ösztönzik a pénzügyi-gazdasági liberalizációt, a leendő tagállamokat is a végrehajtásra összpontosító állami intézmények megerősítésére és hatékonyabbá tételére buzdítják.
