Németországban a lakástakarék-pénztárak a szokásos kamatnak mindössze a felét fizetik. Amikor azonban a betéten összegyűlik az az összeg, amellyel már érdemes elindulni lakást keresni vagy egy építkezésbe belekezdeni, a felvett betétet annak kétszeresét el-érő hosszú lejáratú hitellel egészítik ki. Ennek kamata szintén alacsonyabb a piacinál – többnyire 4 százalék körül jár -, s véglegesen rögzített. A német pénztári forma érdekessége, hogy adókedvezmény kapcsolódik hozzá, ezért azt gyakran a munkáltató köti a munkavállalója részére, vagyis ez egyfajta juttatásként is felfogható. A polgárok emellett 8 éven keresztül maximum 5 ezer márkás állami támogatást is igénybe vehetnek, amit felvett hiteleik törlesztésére fordíthatnak (ennek teljes összege azonban nem haladhatja meg a lakás árának 5 százalékát). A lakásfinanszírozás gerincét képező fő konstrukciók mellett – nemcsak Németországban, hanem Ausztriában is – tartományi és egyéb helyi támogatásokkal és kedvezményes hitelekkel, valamint a környezetbarát építkezést, az energiatakarékos fűtés kialakítását ösztönző kedvezményekkel is lehet számolni.
Mindez azonban többnyire nem elegendő ahhoz, hogy a család új lakásba költözzön. A leggyakoribb kiegészítő azonban nem a piaci kamatozású bankhitel, hanem a jelzálogkölcsön, amelyhez a többi hitelkonstrukciónál olcsóbban lehet hozzájutni. A kamat alacsonyabb a jelenlegi inflációs rátánál. A bankok számára ugyanis az ingatlanok hitelezése nem jelent különös gondot, mivel ott ezt a legbiztonságosabb kihelyezésként tartják nyilván.
A lakáshoz jutásnál az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a jelzálog a meghatározó; az előtakarékosság kevéssé jellemző. A jelzálog-hitelezés előfeltétele, hogy a polgárok jövedelmei az építési költségekhez viszonyítva magasak legyenek, vagyis az első lakás ára ne haladja meg a lehetséges vevők éves jövedelmének három-négyszeresét. A jelzálogkölcsön ugyanis – a brit és az amerikai gyakorlatban – a lakás 75 százalékától 110 százalékáig terjed (utóbbi esetben bútor vásárlására is felhasználható). Az összegnek pedig azért nem szabad meghaladnia az éves fizetés három-négyszeresét, mert így fizethető ki 25-30 év alatt. (A brit és az amerikai hitelintézetek is aggályosnak tartják általában, ha a havi törlesztőrészlet meghaladja a jövedelem 30 százalékát.)
A kölcsön fedezete természetesen maga az ingatlan. A piacon előkelő pozíciót foglaltak el a lakásépítő hitelszövetkezetek, amelyek az általuk épített házakra adnak jelzálogkölcsönöket. A zálog hozzátartozik a házhoz: azzal együtt adható, vehető. Ez főleg az Egyesült Államokban fontos, ahol az emberek többsége élete során hétszer-nyolcszor költözik új házba. A korszerű lakásfinanszírozás nehezen teremthető meg likvid jelzálog-hitelezés nélkül. Nem véletlen, hogy az amerikai és brit lakásfinanszírozás gerince ezen az intézményen alapul, s e konstrukció Németországban vagy Ausztriában is nélkülözhetetlen kiegészítő szerepet játszik.
