A honvédelmi tárca még tavaly 39 digitális telefonközpont beszerzésére írt ki pályázatot, a Veszprémben létrehozandó térségi légtér-szuverenitási rendszer (ASOP) keretében. A pályázatra a Lucent Technologies, a Siemens, az Alcatel, a Schrack és az Ericsson világcégeket hívták meg. Az eredményhirdetés eredetileg decemberben lett volna; ezt az időpontot később februárra halasztották, ám az eseményre sem akkor, sem később nem került sor. Mégis, sokan tudni vélik, hogy a megbízást a Siemens kaphatja meg. Csakhogy épp e társaság ajánlatával kapcsolatban merültek fel bizonyos műszaki kifogások. Mások szerint a Lucent Technologies ajánlatában szereplő berendezéseket a bíráló bizottság teljesen elavultnak minősítette, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok hadserege ilyen rendszereket használ (ráadásul éppen e cég építette ki a taszári SFOR bázis rendszerét is, amely pedig a katonák távozása után is itt marad).
A Siemens berendezéseket használó Bundeswehr szakértőivel a héten tárgyaló Keleti György szerint a pályázat elbírálása még nem fejeződött be. Az ajánlatokat az eredményhirdetés előtt újabb, független szakértőkkel is meg kell vizsgáltatni, a kérdés csak az, hogy kik lehetnek ezek. A tendersztori egyik vitatott részlete ugyanis az, hogy a kiírásban szakértőként a Matáv is részt vett, s egyesek szerint a pályázatot egyik legnagyobb beszállítója, a Siemens érdekei szerint alakította. Mások ellenben úgy vélik: “valaki” valóban testre szabta a tendert, csakhogy nem a Siemens számára. Innen kezdve tehát még érdekesebbé válhat a szakértők személye, illetve hovatartozása. Arról nem is beszélve, hogy a tét nem csupán a mostani mintegy 500 millió forintos megrendelés, hanem talán az azt előbb-utóbb követő ötmilliárdos falat is. Aki ugyanis a mostani ügylet nyomán “házon belülre” kerül, az a honvédség digitális információs kapcsolatrendszerének teljes kiépítésénél nyilván előnyre tehet szert.
Egyáltalán nem a Siemensszel van a baj, hanem a közbeszerzési eljárások korrektsége követhető nehezebben nyomon a katonai szférában, mint a civil életben – állítja Mécs Imre, a parlament honvédelmi bizottságának elnöke. Számtalan amerikai, nyugat-európai és NATO-beli példa említhető annak bizonyítására, hogy óriási a kísértés az efféle beszerzéseknél. Nem árt tehát idehaza is óvatosan kezelni a kérdést, s az átlagosnál is szigorúbban ellenőrizni a pályázat minden elemét, a tender körüli valamennyi lépést. Mécs Imre mindenesetre úgy látja, hogy beigazolódott korábbi sejtése: igen sok hiányossága van a közbeszerzési törvénynek, amelyet az új parlamentnek mielőbb módosítania kell.
A döntés tisztasága, támadhatatlansága azért is fontos, mert a pályázó multinacionális vállalatok hátterében jelentős politikai és állami támogatás áll; az ilyen tendereken tehát egészen pontosan meg kell határozni a követelményrendszert, a prioritásokat és az elbírálás módszerét – fogalmazott a bizottsági elnök. Mécs Imre egyébiránt emlékeztetett arra, hogy 1996 nyarán – a közbeszerzési törvény elfogadása után – “összeállt” ugyan egy olyan csomag, amelyet a törvényi kötelezettségek alól kiemeltek, a felmentés azonban erre a témára nem vonatkozott. Túlságosan későn derült ki az is, hogy a tárca a honvédelmi bizottság felhatalmazása nélkül fogott a pályázatot előkészítő munkába.
Mivel téves döntés egyelőre nem született, még semmi sincs veszve – vélekedett Mécs Imre, aki a honvédelmi miniszterhez a napokban eljuttatott levelében három megoldási lehetőséget kínált. Az egyik az újabb független szakértők bevonása; a másik értelmében ismét tárgyalóasztalhoz kellene ültetni a pályázókat; míg a harmadik út az lehetne, hogy valamennyi pályázótól mintát rendelnének (ezek vizsgálata után ténylegesen objektív eredmény születhetne a honvédelmi telefontenderen).
Mindezek után alaptalannak tűnik a vád, hogy a tender eredményhirdetésének késleltetése mögött az időhúzás állna, mely esetleg azt célozná, hogy a bizottság tagjai, illetve a szaktárca a parlament megkerülésével, kontroll nélkül kívánna dönteni a kérdésről.
